2019. március 3., vasárnap

Umbria 2011 (Perugia, Spello, Montefalco, Bevagna, Spoleto, Cascata Marmore, Orvieto, Civita di Bagnoregio, Gubbio

Umbria

umberek

PERUGIA
-
A színes háttérrel megjelenő szavak linkeket tartalmaznak.
Arra nem tudtam még rájönni, mi az oka, hogy néha nagyobbak vagy éppen kisebbek a betűk az átlagnál, amit sajnos nem tudok javítani. 
-

Umbriai látogatásunkat úgy terveztük meg, hogy Assisi melletti szállásunkról kerestünk fel minden nap egy-egy, olykor kettő várost, és reggel vagy  este beugrottunk még Assisiba is. Az időjárás mindvégig remek, a környezet csodálatosan üde és szép volt. Semmilyen negatív körülmény nem nehezítette utazásunkat, kivéve talán a fáradtságot, hiszen az előtte lévő héten Toszkánában kirándulgattunk, és ott sem lógathattuk sokat a lábunkat annyi csodálatos szépség mellett!
-
-
Első umbriai látogatásunk természetesen Assisié volt, de már azon napnak délutánján hajtott minket a kíváncsiság a nagy rivális városba, Perugiába. Lehet, hogy bizonyos dolgokban riválisok voltak, de szépségben nem lehettek azok, mert Assisi valószínűleg minden szépségmérő alapján sokkal szebb. Ám jelentőségét tekintve lényegesen fontosabb város volt Perugia, legalábbis világi értelemben, és ezen a téren bizonyára fontosabb ma is. Szépségével azért annyira nem varázsolt el minket, mint ahogyan reméltem, de természetesen nagyon kellemes órákat töltöttünk abban a szépség helyett inkább  különlegesnek mondható városban. Teljes megismerésére persze ott sem jutottunk, nem is lehetett célunk szűkre szabott időnkben, de onnan sem jöttünk el szép emlékek nélkül. Ezeket az emlékeket próbálom meg most felidézni több év távlatából. Sajnos még akkor is, ha célunk csupán egyetlen ország, jelen esetben Olaszország megismerésére korlátozódott, akkor sem átlagos dolog, hogy mindenre legyen pénz, idő és energia. Talán nem is szükséges minden templomot, minden múzeumot körbejárni, hamarosan a legtöbb emlék sajnos úgyis feledésbe merül. Ám hogy ez a feledés ne legyen túl gyors, abban az ilyen leírások és a fényképek nekem is sokat segíthetnek.
-
-
Az első képem Perugiában... 
-
-
..., majd kicsit távolabbról és egy régesrégi képpel összehasonlítva megállapítható, hogy a környék nem sokat változott mostanában! Íme a fenti kép évszázadokkal ezelőtti  rajzon, és a mostani első impulzus az évszázadok utazóinak, amennyiben nem Róma felől, hanem Assisi felő érkeznek a városba, ahogyan mi is.
-
-
Első nekifutásra fel kellett jutnunk a történelmi belvárosba,  erre lehetőséget nyújtott egy mozgólépcső, ami  felvitt minket a Piazza Italiára. Maga a mozgólépcső a Rocca Paolinában működik, de be kell vallanom, akkor ott a felmenetnél még nem tudtam, hogy milyen helyről is van szó..., de erre majd a történetünk végén visszatérek.
-
-
A Piazza Italián ezek a fenti látványok tárultak elénk, az épület hatalmas, a tér nem túl izgalmas, a szobor olyan "kackiás" :-)
-
-
Kis sétával a belvárossal ellenkező irányba menve jutunk el a Giardino Carduccira (az egykori Rocca Paolina tetejére épült), a szép nagy fák, a szobrok és főleg az onnan nyíló kilátás miatt izgalmasabb, mint a Piazza Italia. De itt van szobra többek között a tér névadójának, Ciouse Carducci perugiai költőnek, azután Galeozzo Alessi építésznek és a festő Pinturicchiónak.  Azonban a legnagyobb figyelmet  valószínűleg a terecske közepén álló Piero Vanucci, vagyis a világ számára ismertebb nevén a festő, Perugino  szobra kapja.
-
-
Miután kigyönyörködtük magunkat a parkocskában és a szobrokban,  majd az alattunk elterülő tájban, elindultunk, hogy ismerkedjünk végre magával a várossal. A szigorúan vett történelmi belváros egyetlen vízszintes út mentén található, és ez az út, Olaszországban talán szokatlanul, nem egy politikus, hanem egy művész nevét őrzi, vagyis Corso Vanucci ("álnéven" Corso Perugino). 
-
 -
A Corso Vanucci majdnem minden fontos perugiai épületnek helyet ad, a Városházát, a városi múzeumot, a városi főtemplomot is magába foglalja. Az épületei gyönyörűek, és amikor a végére érünk, ráadásként olyan panoráma tárul elénk, amitől a lélegzetünk is elállhat. De ez még odébb volt.
-
-
-
A múzeum előtere a Palazzo dei Prioriban, sajnos mi nem jutottunk ennél tovább idő hiányában.
-
 -
 -
-
 Fontana Maggiore bizonyára szerepelne egy olyan könyvben, aminek címe: "A világ legszebb szökőkútjai". Lehet van is ilyen könyv, de fantáziálás helyett a tény, hogy a szökőkút alkotóelemei kis szobrok és még kisebb domborművek, természetesen bibliai témákat feldolgozva a híres páros, apa és fia, Nicola és Giovanni Pisano által. 
-
-
És íme egy pillantás a várost körbeölelő természeti és épített környezetről.
-
-
A San Lorenzo katedrális Perugia legfontosabb egyházi intézménye, és ugyancsak a Piazza 4 Novembre területén áll. Érdekes, hogy milyen nyers a homlokzata..., mivel odabenn is folytak munkálatok, lehet éppen tatarozták.
-
-
-
Odabenn a templom látogatható része gyönyörű és izgalmas volt, sajnos a baloldali hajót éppen renoválták.
-
-
Kiérve a templomból új, visszafelé vezető irányt váltottunk. Nagy örömömre felfedeztem a távolban Assisi városát. Assisiben az a különleges, hogy ott tényleg nincs külváros, amit látunk benne majd minden középkori és majd minden gyönyörű. Innen csupán egy pici fehér folt volt a földöntúlinak tűnő messzi távolban. Assisiből sajnos nem is kerestük Perugiát, pedig a jelek szerint  látszania kell. A két város nem volt jóban egymással, folyamatosan háborúztak. Hogy miért is, azt nem tudom, de azt igen, hogy ez egyik csatában az ifjú Ferencnek is részt kellett vennie, ahol súlyosan meg is sebesült. Talán pont ez a szörnyű élmény lett az oka annak a változásnak, amikor is elfordult a világi élettől, mely háborúkat is jelentett.
-.
-
-
-
-
Sétálás, gyönyörködés után nagyjából céltalanul mentünk lefelé széles lépcsőkön, de nagy szerencsénk volt, mert így mondhatni véletlenül "szembejött" velünk a híres etruszk kapu. Azt hiszem ez az etruszk kapu az amúgy az umberek által alapított Perugia legrégebbi és legimpozánsabb épülete. A képen is jól látható az évszázadok stílusának váltakozása, az i.e. III. század körül hatalmas kövekből épült legalsó rész, ami a környéken élő etruszkok munkája volt. A középső , magasabban lévő finomabban munkált szakasz Augustus császár idejében készült, majd legfelül a loggia már a reneszánsz kor eleganciáját tükrözi. Bár a reneszánsz kor nem a rossz ízlésről szól, de ez itt nem feltétlenül válik dicsőségére. Bár ízlés dolga :-)
-
Átsétálva a város gerincén ismét a Piazza Italiára érkeztünk, és azt gondoltuk, ennyi volt nekünk Perugia. De nem, itt valami nagy meglepetés várt még ránk. Mint a legfinomabb falatokat, ezt is érdemes volt a városlátogatás végére hagyni..., de bevallom, nem volt ez szándékos, mert egyáltalán nem tudtunk a lehetőségről. Nyílván ez a felkészültségem komoly hibája volt, de szerencsére szembe jött velünk a lehetőség. Először azt hittük, csupán csak "kíméletből" mozgólépcsővel lehet lefelé is menni a város alsó szakaszába, de egyre jobban kerekedett a szemünk a látványtól. Igazából csak utólag tisztázódott bennem a történet..., az útikönyveim úgy tűnik túl régiek.  De tény, hogy olyan élményben, mint egy föld alá zárt városban sétálni,  még Olaszországban is csak ritkán van része az utazóknak!
-
A történet lényege az, hogy a XIII-XV. századok között a Baglioni család uralkodott Perugia népe fölött. Amit itt láthatunk, a Via Bagliona Sotteranea valójában egy középkori meredek utca maradványa. Ebben az utcában éltek egykor a Baglionik, akiket egy felkelés után elzavartak a városból. Annyira gyűlölte őket a város népe, hogy bosszúból az egész utcát lerombolták, törmelékekkel betemették, hogy nyoma se maradjon az utókornak. Erre a területre építtette a pápa a XVI. században a  Rocca Paulinát. Ennek az építménynek sem lett jó vége, mert az egységes Olaszország kikiáltása után ennek köveit is részben széthordták. Ám a XIX. században nagy építkezésbe kezdtek a perugiaiak. Kiásták a törmelékeket az egykori Baglionik lakta utcákból ( Antonio Sangallo, aki annak idején a bontással volt megbízva, ígyekezett a lehető legkisebb rombolást végeztetni), megtisztították, biztonságossá tették a még álló falakat, melyek sok helyütt tökéletes épségben megmaradtak. Hatalmas munkával az egykori pápai erődítményt és az eltemetett városrészt egyesítették. Néhány nagyobb helyiséget kiállítóteremként használnak napjainkban. A közlekedés az egykori utcákon kényelmes, az egykori lépcsők helyett többnyire mozgólépcsőn mehetünk lefelé, elfelé. 
-

-
-
Mikor mi jártunk ott, akkor többnyire üresek voltak azok az utcák és az épületek, ám úgy tűnik van aki kihasználhatja a lehetőséget, a fenti képen éppen hálószoba bútorokat reklámoztak. 
-
Így történt, hogy a középkori városrész nagyjából megőrződött az utókornak,  garantálom, hogy életre szóló élmény lesz azon a területen keresztül elhagyni a várost! 
-
-
Kijárata a Porta Marzian van, ami a Rocca Paolina közelében található, nincs onnan messze egy nagy parkoló, ahol mi is hagytuk az autónkat. Abban nem vagyok biztos, hogy a Rocca Paolina látogathatósága mindkét irányból lehetséges-e, hogy a leniti kijárat egyben bejáratként is funkcionál-e. Valószínűleg igen.
-
-
És újfent itt voltunk, ezen az utcán, megittunk egy kávét..., majd indultunk vissza Assisibe, hogy élvezhessük még kicsit a város esti fényeit.
-
SPELLO
-
 -
-
-
Assisi után umbriai utazásunk talán  második leginkább várt állomása Spello volt, olyan sok szépet hallottam és olyan sok szép képet láttam róla. Mi nagyon nagy virágkedvelők vagyunk, és tudtuk, hogy milyen virágos hagyományokkal rendelkezik a város..., ám egyéb területen talán mégis kissé felkészületlenek voltunk. Például csak most, hogy elkezdtem újra foglalkozni a várossal, most jutott el a tudatomig, hogy mekkora nagy hibát követtünk el akkor, amikor észak felől közelítettük meg a várost. A fenti képem és a lenti térkép is kelet-nyugati irányt mutat, de a város valójában észak-déli irányú, és meglehetősen lejtős a terep. Fáradozási szempontból majdnem mindegy, honnan indulunk, hiszen úgyis vissza kell menni a kiinduló ponthoz, de látványilag nagyon nem mindegy, hogy folyamatosan lefelé mentünk! Főként, hogy délen egy csodálatos római kori kapun léphettünk volna be a városba, ami már megalapozta volna a városlátogatás élményét. De ezt én akkor még nem tudtam, így a vége az lett a dolognak, hogy nem is láttuk azt a bizonyos hatalmas római kaput, így mindenképpen a legkülönlegesebb élménytől fosztottuk meg magunkat :-( De most igyekszem legalább abban, hogy abban, amit átadok, mint egy képletes stafétabotot, korrigálom a tévedéseimet. Ám ha mi már így mentünk, leírásomban nem haladhatok másként, de más ne kövesse el ezt a hibát. Már csak logikailag sem helyes fenn kezdeni, hiszen kezdetben még erősek vagyunk, könnyebb a felfelé haladás, visszafelé meg már lefelé mehetünk..
-
-
-
Ez az észak-déli irányú térkép jól mutatja a kicsicske városban az egykori vár elhelyezkedését a legmagasabb részen. ahol némiképpen utakkal körülvéve egy nagyobb zöld terület látható.
-
A város történelméről egy érdekesnek tűnő cikk
-
-
Régen volt ez az utazás, nem tudom már, hogy mi vezérelt minket a város emez bejáratához, de a Via Capuccinin  készítettem az első fényképeket, ami ezt igazolja. Na nem is lett volna ez említésre méltó dolog, de, gondolom a fáradtság elkerülése és a tudatlanság okán nem mentünk teljesen le a városka aljáig, így nem láttuk annak igencsak hihetetlenül érdekes városkapuit! Mert nem is egy, hanem mindjárt 4 római kori kapuja van annak a kicsi városnak, csak éppen ott nem volt ilyesmi, ahol mi mentünk be, a Via Capuccininél! :-( Na de ebbe most már bele kellene törődnöm, hiszen ezek nélkül a kapuk nélkül is igazán látványos volt a városka. Persze mi nem a Corpus Domini idején mentünk, de így is éppen eléggé lenyűgöző volt a hegyoldalra kapaszkodó ősi városka a rengeteg alapból ott lévő virággal. Különösebb érdekességei nincsenek a már említett városkapukon és két templomán kívül, de ott lenni mindenképpen életre szóló élmény volt..., még így, városkapuk nélkül is.
-
-
Illetve nem is panaszkodhatok, mert lám, egy ekkora, de a jelek szerint szintén római kori  városkapu , a Torre del Acre, nekünk is jutott! :-(
-
-
Sőt, még egy érdekes tornyot is láttunk, ez a Convento dei Cappuccini. Mi ilyennek láttuk, de találtam egy új cikket új cikket, és mára már nem ilyen, mert felújították! A zarándokok szálláshelye lehetett ez a régi időkben, hogy ma is funkcionál-e, azt még nem derítettem ki, de ha a tornyát restaurálták, akkor valószínűleg az egész épületet rendeltetésének megfelelően újították fel.
-
-
-
-
-
Ez a felső kép különösen kedves nekem még így is, hogy a minősége eléggé gyenge. Érdekes kép, így láttuk a spellói városfaltól a távolban lévő Assisit, egy újabb szögből. Innen talán a legegységesebb a város, látszik minden jelentős épülete, és a vár olyan igazi várnak tűnik a város felett.
-
-
-
-
-
A Városháza előtti terület talán az egyetlen tér a városban, a neve Piazza della Repubblica..., mi is lehetne más?
-

-
-
-
-
Spello leghíresebb temploma a Santa Maria Maggiore, melyet egyedülálló Pinturiccio freskók díszítenek odabenn.
-
-
De, mielőtt bementünk volna a templomba, megcsodáltuk előtte ezt a műalkotást, bár mi már korábban találkoztunk ennek a műalkotásnak egy másolatával Assisiben, a Basilica di San Francesco előtti téren. Norberto Proietti szobrászművész alkotása a Perugia ellen folytatott háborúból megtörten hazatérő Ferencet ábrázolja. Il Pelegrino di AssisiEnnek a műnek a másolata Assiben látható a Basilica di San Francesco előtti téren. Ez itt Spellóban a művész eredeti alkotása (ha jól tudom).
-
-
A templom belső tere nem mondom, hogy nem érdekes, de bevallom, ez a barokkos túldíszítettség nekem nem igazán tetszett. Ráadásul nem is illettek a templom legfőbb kincséhez, de egy templomban másak az elvárások, mint a hétköznapi életben. Ime az egyedülálló  Capella Baglioni Pinturicchio freskóival, megfelelőbb minőségben.
-
-
És azért egy Pinturicchio kép tőlünk is.
-
Maga a templom Itália legismertebb templomai közé tartozik, de hírnevét nem az épületnek, nem a szobrainak, hanem elsősorban ezeknek a freskóknak köszönheti, melyeket a XIV. században élő festő alkotott. Fényképezni nem illik, de néha nem lehet ellentállni, természetesen vaku nélkül, és persze csak jelzésértékben, emlékként.
-
-
-
CHIESA DI SAN ANDREA
-
-
- 

-

-

-
MONTEFALCO
-

-
Montefalco olyan parányi település, hogy erre a néhány képre ráfért majdnem minden látnivalója, sőt, még egy kis természetnek is jutott hely. Bár van egy érdekes épülete, a San Francesco templom, ami ma már nem templomként, hanem múzeumként funkcionál. Gyönyörű freskósorozat van az oltárán,  Gozzoli Szent Ferenc életének fontosabb eseményeit örökítette meg a falakon. Egyéb fontos kiállított anyagokkal is segítik a látogatókat kicsit jobban megismertetni Umbriát. Sajnos ezt mi akkor még nem tudtuk, így nem is kerestük. Montefalcót földrajzi elhelyezkedése miatt Umbria erkélyének is nevezik, remek panoráma nyílik a csodálatos umbriai tájra. Sagrantino nevű borukkal is igyekeznek népszerűsíteni Itáliát és Montefalcót.
-
-
Ez a gyönyörű leander fogadott minket Montefalcóban..., szépségén túli érdekessége, hogy nem csak virággal, de sárga levéltetűvel is tele volt, mégis ilyen csodálatosan virágzott! Alatta a földön az a sötét folt mind a tetvektől származó anyag. Érdekes maga a helye is, gyanítom, hogy nem ültetve lett annyira közel a falhoz, hanem ott nőtt ki valamikor nagyon régen.
-
-
Corso Goffredi Manelli a városka főutcája, mely természetesen a város főterére, és ott is a szép Városházához vezet.
-
-
Városháza a főtéren.
-
-
-
-
-
Montefalcónak, igaz,  parányi város, de két temploma is van, az egyik közülük a San Francesco, amely múzeummá alakult, amit, mivel nem tudtam róla és nem került az utunkba, sajnos nem láttunk. Így ez az általunk látott templom nem lehet más, mint a Sant'Agostino. A két templom stílusában nagyon hasonlít egymásra a neten talált képek alapján, de ha kevés az időnk, mindenképpen a múzeummá alakított San Francescót nézzük meg.
-
-
-
-
-

BEVAGNA
-
Ahogy mondani szokás, jókor voltunk jó helyen, mert Bevagnában akkortájt voltak a Mercato delle Gaite napjai, ami azt jelenti, hogy felelevenítik a városkában a régi mesterségeket. Feltehetően bizonyos időkben be is mutatják az eszközöket használat közben, de legalább a díszletekből nekünk is jutott. Maga a városka sem kicsi, és kellemes volt benne a séta.
-
-
-
-
A városka főterén két templom is áll
-



-
Nem, nem hagytam ott a férjemet a kalodában, bár kedvem talán lett volna hozzá. De azért óvatos voltam, én nem dugtam bele a fejem! :-)
-
Igazán érdekes lehet ilyenkor az élet esténként a városban, sokfelé voltak padok kitéve, összegyűlnek, iszogatnak, jól érzik magukat. Ehhez az olaszok nagyon jól értenek! :-)
-
SPOLETO
-
-

 -
Egy évekkel korábbi utazásunk alkalmával vágyakozva néztem Spoleto városát az umbriai hegyoldalban. Most végre alkalmunk nyílt közelről is megtekinteni! A város hosszan kúszik fel a domboldalon, érdekesség, hogy mozgólépcsővel is fel lehet jutni a várához, majd onnan lefelé sétálva becserkészni a várost. Mi ezt akkor még nem tudván nem így tettünk, igen el is fáradtunk, mire felértünk a város tetejére. Ám most a képeket úgy teszem fel, ahogyan mennünk kellett volna, ha jobban körülnéztünk  volna. 
-
-
Hogy mi micsoda, azt a képekre ráírtam, annál sajnos sokkal többet én sem tudok róluk.
-
-
Ebből a nézőpontból nem látszik, de valójában át lehetne sétálni az ó híd másik oldalán, ha szabadna. :-)
-
-
Talán egy kolostor lehet
-
-
Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogySpoleto városának legnagyobb látnivalója a Duomo Santa Maria Assunta. Sajnálatomra  mi éppen részleges külső felújítási munkák alatt találtunk, de azért ez nem volt nagyon vészes. Az ilyen helyzet kicsit mindig bosszantó, de valamikor ennek is meg kell történnie. A beburkolt toronyrész mellett a legszebb homlokzati szakasz így is tökéletesen látható volt.
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Lehet kicsit szigorúvá tesz a visszaemlékezés a fáradtság miatt, de most is úgy érzem, hogy nincs arányban a város útról látszó képe valódi szépségével, az SM. Assunta templom kivételével igazából nem okozott komolyabb élményt. Ám az sem kizárt, hogy már a Cascata Marmore járt a fejemben, annak újbóli látványára akkor már mindennél jobban vágytam!
-
-
-
Bár már jártunk itt, de attól függetlenül utazásunk egyik legjobban várt helyszíne felé közeledve egyre izgatottabbak voltunk. Nem titok, hogy az épített szépségeknél a természeti szépségek talán kicsit izgalmasabbak is nekünk. De itt tulajdonképpen a kettő ötvöződik. 
Szóval így, teljes pompájában fogadott minket akkor a Cascata Marmore, de mi már tudtuk, hogy a látvány hamarosan meg fog változni! Ennek nagyon prózai oka van! Ez egy mesterséges vízesés, eleve úgy alakították ki, hogy kora estétől másnap reggelig áramfejlesztésre használhassák a folyó erejét. Ennek megvalósítása céljából késő délután lezárják a vízesés tetején a gátat. Ezzel a látványosság aznapra véget is ér. A könyvek úgy írják, hogy a Nera folyót terelték el, de ahogyan a térképet böngésztem, úgy tűnt, hogy ez csak részigazság, mert a Velina nevű folyónak is komoly szerepe van a történetben, ám annak  "pályafutása" végetér a vízesésben, amikor a névadó Nera folyó vizével összeolvadva továbbhalad, és majdan Rómánál ömlik a Teverébe.
-

-
Kicsit későn érkeztünk a helyszínre, de erre már számítottunk, és mivel fenn is szerettük volna még a vízesés teljes erejének látványát élvezni, rohanva tettük meg a felfelé vezető hegyi utat.
-
-
Ezek a szivárványos képek már a fenti kilátóból készültek a környékről.
-
-
-
Fokozatok a vízhozam csökkenésében.
-

-

Összehasonlításként a talajszintnél induláskor, majd leérkezéskor készült fényképek. Gyakorlatilag késő délután már tényleg csak csordogált valami vízecske.
-
Umbriai utazásunk egyik legnagyobb élménye volt a Cascata Marmore, amit ugyan egyszer már láttunk, de nem hagyhattuk  ki most sem a kínálkozó alkalmat, hiszen nem volt messze Spoletótól. De nagy volt a sietségünk, mert tudtuk, hogy a látványosság késő délután"bezár". Néhány szót kell írnom erről a részben természeti, részben emberi csodáról. Ezen a vadregényes umbriai tájon elég nagyok a szintkülönbségek, és egy bizonyos  Nera nevű folyó egy fennsíkon folyik, és ez a fennsík egy szakadékkal határos. Másik irányból meg érkezett a Velina folyó. és végül a kettő vízhozama egyesül itt a Cascata Marmorénál, és Nera néven folyik tovább, míg el nem éri Rómánál a Teverét.  Az okos olaszok kitalálták, hogy így több legyet ütnek egycsapásra, elsősorban mentesülnek az árvizektől, ha létrehoznak itt egy vízesést, másodsorbanesténként  "eltérítve" áramfejlesztés használják a víz erejét. Aztán rájöttek, hogy még másként is ki lehet aknázni ezt a lehetőséget, mégpedig turizmussal! Jönnek is a látogatók és csodálják!  Az egész valójában gazdálkodás a vízzel és annak  energiájával, és mellette a ráépített turizmus is bizonyára sok pénzt hoz a konyhára. Mi is már másodjára jártunk ott, szívesen fizettük újra a belépőt, és sokszor visszatérnénk még, ha tehetnénk! Íme a "láthatási" menetrend:
-

-
Néhány kép "csak úgy" Umbriáról.
-

-

ORVIETO
Természetesen ismét fantasztikusnak ígérkező kirándulás várt ránk, izgatottan készülődtünk Orvietóba. Előzetes tájékozódásom alapján talán a legérdekesebb napnak sejtettem mind közül. Izgalmamat még tetézte, hogy Bagnoregio városkájával terveztük befejezni azt a napot. Aki hallott már róla tudja, hogy miért voltam olyan izgatott, aki nem hallott, majd látni fogja :-) De most maradjunk Orvietónál..., ami elhelyezhedése és egyéb tulajdonságai miatt is az egyik legizgalmasabb olasz város.
-
 -
-
-

Mi észak felől közelítettük meg azon a reggelen a várost, a fenti térkép alsó részén középtájt érkeztünk meg egy sziklákba vájt garázsba, ahonnan felérve a városba perceken belül a  fantasztikus Duomó előtt találtuk magunkat.
Közismert tény, hogy Orvietónak van egy felszín alatti városrésze is, ami egykoron komoly etrusz település volt. Sajnos ez az egynapos turisták számára talán csak a parkolóknál észlelhető, ahonnan ha jól emlékszem mozgólépcső vitt fel minket a városba, egészen közel a Duomóhoz. A templom építése 1290-ben kezdődött, IV. Miklós pápa tette le az alapkövét. Stílusát tekintve románnak indult, de az építkezés több évszázados eltolódása miatt végül alkalmazkodva az akkori korszak stílusához gótikus lett.
-
-

-
Egyetlenegy komoly hibája van csak ennek a csodaszép épületnek, hogy nincs igazán rálátás a hatalmas és  fantasztikus homlokzatára, mert előtte fekszik a város egy része. A templom fekvését nyilván Róma felé igazították és az épületeket később emelhették.    Az tény, hogy ez a templom a város méreteihez képest elképesztően nagy, és nem csak méretében, de a benne található művészeti alkotások számát és minőségét tekintve is. Azt, hogy az előtte lévő épületek, amik nem látszanak olyan nagyon réginek, hogyan épülhettek ílyen közel a hatalmas templom elé, azt nem tudhatjuk.
-


-
Mind közelebb érve mind többet láthattunk ebből a csodából..., de bárhogy igyekeztünk, nem fért bele az egész a fényképező gépünkbe.
-
-
-
Miután körbejártuk, körbecsodáltuk az egész templomot, alaposabban is megnéztük a részleteket. Ezen az épületen megszámlálhatatlanul sok művész és építész dolgozott majd két évszázadon át, így a stílusa sem teljesen egyértelmű, mert gótikus és reneszánsz stílusjegyek is megtalálhatóak rajta.
-
-

-
-


-
-
Még valami dóm, és talán mondhatnám, a Dóm lelke, a Capella San Brizio , minek csodálatos alkotásain olyan művészek dolgoztak, mint Fra Angeloco, Gozzolo, Signorelli, Perugino. A képeim persze nem adhatják vissza a kápolna hatását.
-
-
Végre a múzeumtól sikerült egy nem túl jó, de mégis kép az egész homlokzatról.
-

-
Ez a fenti épület a Museo Claudio Faina, ami jelentős részében etruszk emlékek múzeuma. Tárgyi anyaga nagyjából olyan, mint bármely más etrusz múzeumban..., én mindegyikbe betértem, ha lehetséges volt az adott városban. Érdekes módon ahol a legtöbbször voltam, Firenzében, ez eddig még nem sikerült.
-
 -
-
-
-
Itt ezen az utolsó képen vannak talán a legérdekesebb tárgyak, egy kis bronzból készült istennő és egy bölcső, az alsó baloldali "dobozban" meg gyolcsba tekert  kicsi múmia látható...., vagy legalábbis beleképzelhető :-)
-
A Múzeum és a Duomo megtekintése után a Corso Cavouron folytathattuk sétánkat, ez Orvieto legjelentősebb utcája. Néhol kicsit bekanyarodtunk, de ez az út vezet a város túlsó végére, ahol aztán megint páratlan élményekben lehetett részünk.
-

-
És akkor jöjjenek a városi képek, sajnos többnyire tartalom nélkül, mert  igazán fontosat nem tudok Orvietóról azon túl, hogy gyönyörű, és hogy fejlettségét részben annak is köszönhette, hogy ide menekült VII. Kelemen pápa a Sacco di Roma idején. Bízott a hely bevehetetlenségében, de ez már egy másik történet. A helyszínen járva és a legelső képemet látva talán nem is sikerült senkinek bevennie a várost az évezredek során!
-

-
-
-
-
-
-
-
-
-
 -
-
 -
-
Nagy ajándék volt számunkra, hogy miután elköszöntünk Orvieto városától és elindultunk dél felé Civita di Bagnoregióba, módunk volt a várost délről északfelé fényképezni. Fantasztikus volt a látványa a bevehetetlennek tűnő hegytetőn, és innen nézve láthatóan arcát Róma felé mutatja Orvieto gyönyörű katedrálisa. Amikor ott vagyunk, akkor zavarnak a katedrális előtt lévő épületek, de így messziről a Duomó hatalmassága miatt ez neetségesnek tűnik. 
-
-
-
-
Civita di Bagnoregio az a hely, amiről szinte semmit nem tudhatunk, de nem is igazán kell, hiszen a látvány tökéletesen beszél önmagáról.  Sajnos ma már nagyon kevesen lakják, inkább már mint egy szabadtéri múzeum működik, és mint olyan, tökéletesen karban van tartva.

-
-
-
-
 
-
  -
-
-
 -
-
Hogy ez a kert valakinek a gyűjtőszenvedélyét láttatja velünk, vagy azért gyűjtötték össze, hogy mi, kíváncsi utazók láthassuk őket, azt nem tudom, de azt gyanítom, hogy az utóbbiról van szó. Bár kutatva az emlékeimben, mintha lett volna ott egy idős hölgy, aki nem kért, de elfogadott pár eurót. Érdekes eseménye volt ez is sétánknak, úgyhogy nem sajnáltuk rá a pénzt. Ha jól emlékszem az alanti látképet is onnan élvezhettük a legjobban.
-
-
-
Egyszerűen olyan ez a városka, mintha nem is valódi életre született volna, hanem valami kis csodának. De ha megpróbáljuk elképzelni, hogy milyen is lehetett ott az élet egykoron, nem hihetjük, hogy könnyű volt, elzárva a világtól egy kisebb hegy tetején, közel s távol települések nélkül. Hogy hogyan szerezték meg a napi betevő falatokat, annak a módját évezredek óta gyakorolhatták, hiszen minden valószínűséggel ez is egy etruszkok által lakott település volt. Egy umbriai utazásból kihagyhatatlan, de mint a képeim is mutatják, nem taposták egymás sarkát a látogatók. Így visszagondolva nem sok embert láttunk, de ez úgy volt tökéletes élmény.
-
-
Hanem mégis van itt valami, amit szerte a világon bizonyára milliók ismernek, és ez Geppetto bácsi viskója, ahol valamikor régen a kis Pinocchió menedékre talált..., legalábbis a filmben :-) Jó lenne újra látni azt a filmet azután, hogy láttuk forgatásának helyszíneit! 
-
Ez a nap Orvietóval és Civita di Bagnoregióval minden bizonnyal olaszországi utazásaink legemlékezetesebb napjai közé fog tartozni..., bár ebben a "skatulyában" szerencsénkre  már igazán sok emlék várakozik ránk öreg napjainkra!
-
GUBBIO
-

-
Másnap ismét egy igazi "nagy szelet" várt ránk a mi utazási tortánkon, Gubbio. Így utólag belegondolva (és leírva!) is nagyon fárasztó utazás lehetett ez, de tényleg csodálatos helyeken jártunk. 

Gubbio..., ki ne vágyakozott volna ide, aki valamikor olvasta Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvét? Azt gyanítom sokunk nem is nagyon emlékszik másra a regényből, mint a gubbiói jelenetekre. De vajon miért is? Talán mert a regényben valami titokzatosság lengi körül a várost..., pedig valójában ebből ott nem sokat érzünk..., csak ha esetleg tudatosan keressük a "holtak ajtóit". Egy igazán szép, de elég tipikus olasz városka, kis ráadással. Gubbio középkori házainál egy nagyon érdekes dolgot figyelhetünk meg, és erről Szerb Antal  is ír a regényben. "A Via dei Consoli házainak ugyanis két kapuja van, ám az egyik, a keskenyebbik be van falazva – az az úgynevezett halottak kapuja, amit csak akkor bontanak ki, amikor az elhunyt koporsóját kiviszik a házból, majd ismét befalazzák, hogy a halott ne mehessen vissza. Ezek az ajtók magasabban vannak a járda szintjénél, hogy kényelmesen emelhessék át rajtuk a koporsót."

De Gubbio talán még ismerősebb lehet a mai Tv nézőknek egy filmsorozatból. Don Matteo, vagy legalábbis az "filmes autója" jelen volt a mi utazásunkban is, a Városháza mellett parkol talán mindig. Ijesztő élményeink szerencsére nem voltak, szépségesek, érdekesek viszont akadtak bőven. 
-
-  
-
 -
 -
Íme egy befalazott ajtó a sok közül..., hát ki tudja..., szerintem inkább kevés volt a hely odabenn annyi ajtónak azon a kicsiny házon :-).
-

Az ajtóktól függetlenül is nagyon különös hangulatú városka..., de melyik olasz városka nem az? Mind különös és varázslatos! Ám most a képeket nézegetve mintha üres lenne, pedig nem volt hőség, hogy elbújjanak az emberek. Mondjuk Gubbio már eléggé a turistaforgalom szélén van, de a fenn említett dolgok miatt is sokan felkereshetik. A benne lakókról meg ne is beszéljünk. Ezen a napon kellemes volt az időjárás is, olyan 26 fok körüli.
-
Megérkeztünk a Piazza Gradéra, Gubbió főterére, melynek

-
Palazzo del Capitano, del Popolo
-
-
Palazzo Consoli, a város legszebb épülete állítólag.
-
-
Maga a tér az, ami a város legfőbb látnivalója a város felső szakaszán
-
-
Az ősi városrész jóval magasabban terül el, mint a mostani élettér, és innen még magasabbra kell feljutni ahhoz, hogy megtekintsünk egy nagyon fontos épületet.
-
Ehhez előbb le kellett mennünk a legújabb városrészbe és onnan jó nagy séta után értünk el Gubbio "libegőjéhez", ami a város legszentebb templomához viszi fel a legújabb korban a hívőket..., de leggyakrabban talán a kíváncsískodó utazókat. Az utazás élmény volt ezekben a kis egyszemélyes "ketrecekben", ahogy távolodott a város, úgy lett egyre dúsabb a hegyoldal növényzete.
-

-

-
A végállomás itt a Basilica San Ulbano 827 méteres magasságban. Itt nyugszik a XII. században élt Gubbio védőszentje, Szent Ulbano egy kristálykoporsóban (Jobb alsó kép). 
-
-

-
A templom arról is híres, hogy minden évben május 15.-én innen indul egy különös verseny, a Corsa dei Ceri a város kerületei között, amikor is a lentebbi képen látható különös tárgyakkal futnak le a városlakók a városba, és a győztesek nagyon fáradtak és boldogok a végén. A lenti videón megnézhető egy ilyen esemény összefoglalója.
-



-
https://www.youtube.com/watch?v=ZVAgI3S-nhE
-
A Viale Rómán elhagyva a várost kb. 6 km után balra egy látogatható etrusz sírépítményt találhatunk..., sajnos ez nekünk kimaradt, akkor még nem tudtunk róla. -
-

-
.