TOSCANA 1.rész
San Gimignano
Certaldo
Toszkán kisvárosok (Panzano, Montefioralle, Greve)
Bár egy nagy utazásról van szó, de több része kell osztanom, mert másként nem tudnám kezelni. Toszkána és Umbria is két részben lesz. Így sem lesz könnyű összehoznom, rengeteg a kép, rengeteg az élmény. Habár az utóbbinak emléke lassan, de kopik, ám a képek felidéznek és mesélnek majd helyettem.
SAN GIMIGNANO
-
-
Történelmi pillanat volt számunkra, amikor beléptünk a városkapun. Majdnem három nap San Gimignano! Számomra az álom kategóriába se nagyon tartozhatott, de aztán összejött! Igaz, végül csak kettő lett belőle, mert egyik napon kirándultunk Certaldóba. Az igazság az, hogy ha lehetne, szívesen töltenék San Gimignanóban heteket, de ha még a következő napokban sok-sok izgalmas program várt reánk, ez a két nap akkor elég volt. A város nagyon kicsi, és a látnivalói is végesek.
-
Ráadásul elképesztően jó helyen, megfizethető áron kaptunk nagyon csinos
szállást. Gyanítom, hogy kezdő ár volt, amit éppen sikerült megcsípnem.
Még nem volt teljesen készen minden, de a szobák már rendben voltak. A balra fenn lévő képen látható maga az épület a kis étterem mögött, fölött. Az ablakunkból, ha kinéztem és kicsit kihajoltam, úgy láttam a teret, ahogyan a jobb felső képen. Az ajtó természetesen "a mi" szállodánk ajtaja volt. És a kis étterem kellemes volt a reggelizéshez. A jobb alsó képen látható két ablak, az már nagyjából be volt rendezve étkező helynek, de még nem volt teljesen rendben (alsó képen, jobbra lenn.).
-
-
-
VÁROSKÖZPONT
-
Mindjárt a közepén kezdeném, hiszen az a rész szorul némi magyarázatra. Valójában 4 tér is van a városközpontban pár lépésnyire egymástól. Nem is olyan egyszerű dolog tudni, hogy mikor melyiken vagyunk. Persze vannak biztos beazonosítható pontok, csak meg kell kicsit ismernünk őket.
-
Ezúttal nem az időrendi sorrendet
próbálom visszavezetni, hanem inkább csoportosítom a képeimet egy-egy
téma alapján. San Gimignano nagyon kicsi város, ha elindulunk benne,
majd mindent érintünk újra, meg újra. A keskeny utcákba nehezen süt be a
nap..., de ilyen egy klasszikus középkori utca, és San Gimignano meg egy
majdnem érintetlenül klasszikusan középkori város. Persze nyilván sok
minden korszerűsítve van benne, de nagyon igyekeztek megőrizni a hangulatát
azután is, hogy felfedezték, mint remek turisztikai célpontot!
A
városka itt is etruszk alapokra épült, és a guelfek-ghibbelinek
ellentéte miatt történelme harcos hagyományokat őriz. A magas tornyok nem a szép kilátás érdekében épültek, hanem menedékként szolgáltak, olyanok voltak, mint egy-egy erőd. Ezen túl "státusz szimbólum" is volt, nyilvánvaló, hogy az a legerősebb, akinek a legnagyobb a tornya! Ám azért, hogy mégse épüljenek égig érő tornyok, a Városháza "Grossa" nevű tornyánál nem építhetett senki nagyobbat. Ettől függetlenül bizonyosan jó sok "toronybaleset" lehetett a városban, mert folyamatosan hadban álltak a gazdagabb családok. Hanem annak, hogy a város idővel elszegényedett, alapvetően mégsem ez volt a legfőbb oka. Várossá fejlődése korszakában mellette haladt el
Róma felé egy nagyon népszerű zarándokút, és ez nagyban segítette a város
gazdaságát. A zarándokoknak szállás kellett, élelem kellett. Ám egy , a várost elkerülő út megépítése, és egy, a város
elnéptelenedését okozó pestisjárvány után San Gimignano tetszhalott
állapotba került. Ebből az állapotból valójában csak a komolyan beinduló
turizmus ébresztette fel, mert rájöttek, hogy a majdnem tökéletesen
megtartott középkori hangulatot a javukra fordíthatják. És nagyon igazuk
lett, a tetszhalálból felébredt várost, nem is olyan könnyű elérhetősége ellenére, rengeteg
turista keresi fel. Hát mi is ezen turisták közé vegyülve jártuk utcáit,
tereit, templomait, tornyát, erdejét. Arról, hogy ez mennyire jó San
Gimignano lakóinak, nem tudok semmit mondani, csak sejtéseim vannak. De most már szinte kizárólag belőlünk élnek, és ez legyen elég.-
VÁROSKÖZPONT
-
Mindjárt a közepén kezdeném, hiszen az a rész szorul némi magyarázatra. Valójában 4 tér is van a városközpontban pár lépésnyire egymástól. Nem is olyan egyszerű dolog tudni, hogy mikor melyiken vagyunk. Persze vannak biztos beazonosítható pontok, csak meg kell kicsit ismernünk őket.
-
Városközpont keleti irányból
-
Városközpont nyugati irányból. Közismert tény, hogy San Gimignanóban forgatták valamikor régen az Assisi Szent Ferenc életét feldolgozó "Napfívér, Holdnővér" című filmet. Pont a kép közepén látszik az a torony, melynek kis erkélyéről Ferenc kimászik a tetőre.
Mindkét képen középen van a Városháza tornya, mely az egyetlen látogatható torony. Mellette-alatta balra van a Duomo.
Sajnos sem a térképek, sem a montázs egyik képén sem látható igazán jól a Duomo nagy lépcsőzete, ami meghatározó eleme a térnek.
A nagy épülettömbbel majdnem szemben van egy fedett csarnok, hőségtől, esőtől védhette a polgárokat. A montázs jobb alsó sarkában az egyik leghíresebb olasz fagyizó képét láthatjuk..., tényleg finom volt a világbajnok fagyijuk!
-A nagy épülettömbbel majdnem szemben van egy fedett csarnok, hőségtől, esőtől védhette a polgárokat. A montázs jobb alsó sarkában az egyik leghíresebb olasz fagyizó képét láthatjuk..., tényleg finom volt a világbajnok fagyijuk!
San Gimignano legnagyobb temploma kívül szerény, de belül annál díszesebb. Azt hiszem nem sok csupasz fal található benne. Nagyon szigorúan figyelik a fényképezni szándékozókat, így én is csak egyszer kockáztattam, hogy mégis valami emlékem maradjon róla. Rengeteg freskó díszíti a falait, természetesen bibliai jellegű témákkal. Ha valaki látta a "Tea Mussolinivel" című filmet, láthatta, hogyan védték a háborúban a Firenzéből San Gimignanóba telepített angol arisztokrata hölgyek a templom freskóit. Bizonnyal sok köszönetet érdemeltek ki.
- 
-
Elég sivár helynek tűnik a képemen ez a Piazza del Pecori, mely a Duomo mellett nyílik, de nekem egy régi emlék miatt nagyon kedves. Első san gimignanói utazásunk alkalmával errefelé sétálva egy hárfa hangja vezetett engem akkor ki erre a térre..., és talán ugyanaz a hölgy játszott a hárfáján most a Roccában, de ez egy későbbi történet része. Most is kimentünk a térre, de rajtunk kívül nem volt ott senki, pedig érdekes hely, maga a kőkemény középkor. Lehet nem is volt más kút akkoriban a városban. Gondolom misék idején sokan lehetnek ott, de alapvetően el van eléggé dugva a bejárata.
-
San Gimignano utcái lobogódíszben. Hogy mindig kinn vannak-e a lobogók, nem tudom, sajnos nem járok gyakran arrafelé, de jópofa, hogy szinte minden utcának más színű lobogója van. Gondolom itt is amolyan contrádák vannak, és biztosan itt is vannak történelmi játékok, mint szinte minden toszkán városban.
-
-
-
Legjelentősebb látnivalója természetesen a látogatható tornya (Torre Grossa), és a vele egy épületben lévő egykori városháza termeiben berendezett múzeum. Hogy mi mindent lehet a toronyból látni, annak lehet, hogy csak a képzelet szab határt. A toronyba gyalog lehet csak felmenni, de igazán kényelmesen. Természetesen mi is felmentünk, immár másodszor volt ilyen csodálatos lehetőségünk. A tájat nem lehet rangsorolni, bármerre néztünk, minden csodálatos volt.
-
-
Ez a Roccás történet időrendben biztosan nem ekkor következett, de mert a toronyból készültek a felső képei, hát írok róla itt, bár tudni szinte semmit nem tudok. Csak azt, hogy mint minden valamire való városnak, egykor San Gimignanónak is volt egy vára, a neve Rocca di Montestaffoli volt. Talán egy püspök nevét viseli, ám idővel ez a vár valószínűleg leginkább kőbánya szerepet tölthetett be. Az utókornak megmaradtak az alapja, és néhány erősebb fala. Ami falat t a képen látunk, lehet, hogy már valami új építés, mert a Roccát használják szabadtéri színpadként, meg aki tud valamit, azt itt előadhatja. Akkor éppen a képen látható hölgy pengette hárfájának húrjait, körülötte pihenni vágyók heverésztek, gyerekek szaladgáltak. Érdekes volt ott lenni.
-
-
És igen, képeim tanúsága szerint kimentünk arra a fentebbi montázson a jobb felső lépen látható bástyára, ahonnan ezt fényképeztem:
-
Ha jól látom a San Augustino templom madártávlatból. San Gimignano elég kicsi város ahhoz, hogy a templomait számon lehessen tartani, de érdekes módon azt, hogy van egy San Domenico templom is a városban, csak a mostani kutatásaim alatt tudtam meg.
-
-
És ha már a San Augustino templom szóba került, tudok mutatni képeket róla. Szép, és puritán templom, aminek azért vannak különleges kincsei. A kolostorkert növényei meg csodálatosak!
-
Elfogadható esti képek készítése ebben a városban nem lehet könnyű, a közvilágítás elég sejtelmes...., szerencsére! Mindenhol egyforma lámpák adnak kellemes, sejtelmes fényt. Pont tökéletes.
-
-
Azt hiszem a képeim 80 %-át felhasználhattam a montázsokhoz, nagy élvezet volt ezeknek az emlékeknek az összeállítása. Itt a legvégén már nincsenek fontos dolgok..., de meg szerettem volna mégis mutatni az utolsó képet, amin egy kutyafuttató látszik. Nekem nagyon tetszett, hogy ilyesmire is gondoltak. Persze fontos egy olyan zsúfolt városban, de gondoltam, ki merre viszi a kutyáját a természetben. Hát nem, ide kell vinni.
Ettől a helytől kb. 5 percre lefelé volt a város temetője. Na, azt nagyon sajnálom, hogy nem tudtam, és így elmentünk mellette. Bizonyára nagyon szép lehet ott a hegyoldalban.
A következő napot Certaldóban fogjuk tölteni, már most tudom, hogy fantasztikus lesz! :-)
-
-
A Certaldóban töltött nap utáni reggelen költöztünk ki a szállásunkról, hogy más tájakon, de még sokáig Tosznánában, folytassuk a kirándulást. De mielőtt elhagytuk volna a várost, készült még néhány kép..., és a korábban általam hiányolt "nagytotál" is meglett a Duomóról, csak persze nem emlékeztem rá.
-
-
És még egy megjegyzés: azt hiszem nagy szerencsénk volt a zászlókkal, sokkal élőbb, színesebb volt úgy a város.
-
-
CERTALDO
-
-
-
A Certaldóban töltött nap utáni reggelen költöztünk ki a szállásunkról, hogy más tájakon, de még sokáig Tosznánában, folytassuk a kirándulást. De mielőtt elhagytuk volna a várost, készült még néhány kép..., és a korábban általam hiányolt "nagytotál" is meglett a Duomóról, csak persze nem emlékeztem rá.
-
És még egy megjegyzés: azt hiszem nagy szerencsénk volt a zászlókkal, sokkal élőbb, színesebb volt úgy a város.
-
CERTALDO
-
-
Nem is tudom már, hogy honnan, de valahonnan tudtam, hogy Certaldót meg kell néznünk. Megnéztük, de előtte még el kellett jutnunk oda, és a csodálatos toszkán tájban autózni egy napfényes reggelen bizony említésre és képre méltó dolog.
A "mai" Certaldo egy átlagos olasz kisváros, igazán sok szóra nem érdemes. Ám a fölötte lévő dombon ott csücsül, akár egy nagy madárfészek, Certaldo Alto.
-
Nem is tudom már, hogy honnan, de valahonnan tudtam, hogy Certaldót meg kell néznünk. Megnéztük, de előtte még el kellett jutnunk oda, és a csodálatos toszkán tájban autózni egy napfényes reggelen bizony említésre és képre méltó dolog.
A "mai" Certaldo egy átlagos olasz kisváros, igazán sok szóra nem érdemes. Ám a fölötte lévő dombon ott csücsül, akár egy nagy madárfészek, Certaldo Alto.
-
Ahhoz, hogy megnézhessük, gyalog is fel lehet sétálni, de akinek nem végtelen az ideje és az energiája, annak ajánlatos a funiculare. Induló pontját megtalálni a városkában nem nehéz, hiszen csak fel kell nézni a domboldalra.Autóval nem lehet felmenni, de lesétálni érdekes lehet.
-
A mondhatni egy utcás városkának az egy komolyabb utcáját természetesen legismertebb szülöttéről nevezték el, vagyis Via Boccaccio.
-
És persze a Via Boccacciónak legismertebb épülete a Boccaccio múzeum.
Maga az igencsak alaposan restaurált épületben élt visszavonulásától haláláig az első reneszánsz író, Giovanni Boccaccio .
Azt írják a róla szóló életrajzok, hogy idősebb korára komoly anyagi gondok közt élt már ebben az ősi családi épületben. Sírja sajnos nincs, mert állítólag szétszórták a hamvait egy, a felvilágosodás elleni tiltakozás alkalmával.
- 
-
A könyvespolcok mindegyikén Dekameron kiadásokat láthattunk a világ összes országából. Nem tudom, hogy most milyen a helyzet (én már reklámoztam), de igencsak megdöbbentő volt az, ami az utolsó képen látható. Talán csak a magyar kiadásból volt egyetlen egy darab a magyar könyveknek rendelt polcon! Hogy ez min múlott, azt nem tudom, talán tényleg csak az arra járók vitték a könyveket. Ha én újra elmehetnék, biztosan vinnék egy kiadást. De kérem itt is, hogy aki arra jár, tegye meg, hogy visz egy példányt, biztosan örülnének neki. Ha nem ..., hát legalább megpróbáltuk!
-
-
Az épület tornyába fel lehet menni, le lehet nézni az utcára, a környékre. Érdekes maga a helyzet, és a kilátás igen szép. A kert is érdekes, feltételezem, hogy igény esetén előadást tartanak a vendégeknek. De az is lehet, hogy a már enyhülő nyári estéken néha összejönnek itt páran, és olvasgatnak egymásnak a Dekameronból :-).
-
-
Nekem, mint leander rajongónak ezt is meg kellett örökítenem!
- 
-
-
Ebben a szép kis templomban van egy dombormű a padlóba építve Boccaccio emlékére.
-
Szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy a Palazzo Pretorío környékén komoly munkálatok folytak, így a látvány eléggé lehangoló volt. De szerencsére a Google Earth révén a felújított épület képét megmutathatom. A sok családi címer igazán jól mutat a szép homlokzaton.
-
-
Bevallom, ebben a Palazzo Pretórióban az udvar és a börtön volt a legérdekesebb, de azért érdemes volt megnézni.
-
-
-
A Palazzo Pretorióval összekötött ősrégi templomocska is felújítás alatt állt, de oda is be lehetett menni.
-
Szép és emlékezetes színfoltja volt hosszú utazásunknak ez a nap is, de azért nem mondanám, hogy kötelező lenne. Tényleg elsősorban Boccaccio neve vonzhatja oda az embereket, hiszen nagyon sok hasonló városka lehet szerte Toszkánában.
-
TOSZKÁNAI PILLANATOK
-
-
San Gimignanót elhagyva Arezzo volt a célunk, de néhány városkába útközben betértünk. Egy-egy órácskát eltöltve bennük kicsit megismerhettünk a kisebb települések sajátosságait.
PANZANO volt az első a városkák közül, az ott készült képeimet látva maga a város nem lehetett nagyon izgalmas. Templomának környezete és maga a templom már fényképre kívánkozott, de talán a várost körbe vevő táj elhomályosította a szememet, elvonta a figyelmemet a városkáról!
-
-
PANZANO volt az első a városkák közül, az ott készült képeimet látva maga a város nem lehetett nagyon izgalmas. Templomának környezete és maga a templom már fényképre kívánkozott, de talán a várost körbe vevő táj elhomályosította a szememet, elvonta a figyelmemet a városkáról!
-
-
Ez a városka azonban világhíresnek is mondható, pedig parányi és elszigetelt. Építészetében azonban megtestesíti mindazt, amiről álmodunk, ha Toszkánába képzeljük magunkat. Érdekes, hogy szinte valamennyi háza terméskőből, téglából épült, és vakolatlan, csak egyedül a templom van vakolva. Lezs majd még utazásunk során egy másik kicsi város, ahol hasonló lesz a helyzet. Gondolom, hogy a terméskő arrafelé nem számít kuriózumnak, így a templom számára megtiszteltetés a vakolat.
-
-
GREVE
-
Greve város nagyon fontos szerepet játszik Toszkána életében, elsősorban saját borairól híres, de amolyan kereskedelmi központja is a borvidéknek. Sajnos az én gépem nem tudta befogni azt a tárulkozó látványt, amit a háromszögletű tér mutat, de a Google képek segítségemre voltak. Az első montázs jobb felső képén látható szobor a város szülöttét, Giovanni da Verrazzanót jeleníti meg, ő fedezte fel New York kikötőjét.
Ezen a téren kívül kertvárosi hangulatú a városka
-.
Innen aztán Arezzóig nem volt megállás.
-
AREZZO
-
Esteledett már erősen, mire megérkeztünk Arezzóba. Aki már keresett ott szállást, az tudhatja, hogy a történelmi belvárosban szinte képtelenség szállást találni. De a külvárosban lehet válogatni. Ebben a válogatásban is azt hiszem nagy szerencsém volt a viszonylag korai foglalással, mert kb. harmadáron kaphattunk a Hotel Etruscóban szállást. Az épület nagy és teljesen modern, egy igen forgalmas környéken, de olyan hihetetlenül jól szigeteltek az ablakok, hogy semmi zaj nem szűrődött be. De zárva kellett tartani. A szoba felszerelése nagyon modern volt, és a reggeli minden képzeletet felülmúlóan nagy választékot adott. Érdekes, hogy a távolkeleti vendégek részére külön étterem volt, természetesen ott is hatalmas választékkal.
Persze bármennyire is fáradtak voltunk, nem tehettük meg, hogy ne menjünk be a városba. Érdemes volt, mert különös eseményre való készülődést láthattunk. Igaz, annyira nem örültem, hogy a főtér nem hagyományos külsőt mutatott, de ezt mindenképpen ellensúlyozta az érdekesség. Mint a legtöbb toszkán városban, itt is fontos a virtus, és ünnepi játékra készültek. A főtéren lovasok viaskodtak egy páncélos bábúval. Hogy a győzelemhez mi kellett, azt nem tudom, de érdekes volt. Magát a versenyt nem láttuk, másnap más programunk volt. Hogy azért, mert kerülni akartuk a játékok forgatagát, vagy más okunk volt rá, erre már nem emlékszem. Persze most a folyamatosság kedvéért felcserélem a két nap eseményeit. Arezzóból két nagy kirándulásunk volt.
-
-
Rá kellett jönnöm, hogy még több részre kell bontanom a leírást, mert ez már így is nagyon sok írni és olvasni is. Szóval hamarosan lesz Toszkána 2.rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése