AREZZO
CITTA DI CASTELLO
-
CASENTINO
BADIA PRATAGLIA
SERRAVALLE
CAMALDOLI
POPPI
SANSEPOLCRO
ANGHIARI
CITTA DI CASTELLO
-
CASENTINO
BADIA PRATAGLIA
SERRAVALLE
CAMALDOLI
POPPI
SANSEPOLCRO
ANGHIARI
-
CORTONA
-
AREZZO
Esteledett már erősen, mire megérkeztünk Arezzóba. Aki már keresett ott szállást, az tudhatja, hogy a történelmi belvárosban gyakorlatilag képtelenség találni, ám a külvárosban lehet válogatni. Ebben a válogatásban is azt hiszem nagy szerencsém volt a viszonylag korai foglalással, mert kb. negyedáron kaphattunk a Hotel Etruscóban szállást. Az épület nagy és teljesen modern, egy igen forgalmas környéken van, de olyan hihetetlenül jól szigeteltek az ablakok, hogy semmi zaj nem szűrődött be a szobába. Csak persze zárva kellett tartani. A berendezés, felszerelés nagyon modern volt, és a reggeli minden képzeletet felülmúlóan nagy választékot adott. A távol-keleti vendégek részére külön étterem volt, természetesen ott is hatalmas választékkal.
Persze bármennyire is fáradtak voltunk, nem tehettük meg, hogy ne menjünk be már a megérkezés estéjén a városba. Érdemes volt, mert különös eseményre való készülődést láthattunk. Igaz, annyira nem örültem, hogy a főtér nem hagyományos külsőt mutatott, de ezt mindenképpen ellensúlyozta az érdekesség. Mint a legtöbb toszkán városban, itt is fontos a virtus, és akkor éppen szerte Toszkánában ünnepi játékra készültek. Itt a főtéren lovasok viaskodtak egy páncélos bábúval. Hogy a győzelemhez mi kellett, azt nem tudom, de érdekes volt. Magát a versenyt nem láttuk, másnap más programunk volt. Hogy azért, mert kerülni akartuk a játékok forgatagát, vagy más okunk volt rá, erre már nem emlékszem. Persze most a folyamatosság kedvéért felcserélem a két nap eseményeit, és Arezzóval kezdtem, azzal is folytatom.
-
-
A város mai területe igen nagy, de, mint ahogyan az lenni szokott, minket turistákat általában csak a történelmi belváros érdekel. A zölddel körbekerített részben megtalálható minden, ami történelmi szempontból fontos. Az egyenes vonal a városba felvivő mozgólépcsőt jelzi. Azt, hogy ki merről jön, nem tudhatom, de ha a város körül láttok egy körforgalmat, aminek a közepén egy ágaskodó ló van, akkor nagyjából helyben vagytok.
-
-
Maga a történelmi belváros annyi, amennyi a citadellától balra látható.
-
CORTONA
-
AREZZO
Esteledett már erősen, mire megérkeztünk Arezzóba. Aki már keresett ott szállást, az tudhatja, hogy a történelmi belvárosban gyakorlatilag képtelenség találni, ám a külvárosban lehet válogatni. Ebben a válogatásban is azt hiszem nagy szerencsém volt a viszonylag korai foglalással, mert kb. negyedáron kaphattunk a Hotel Etruscóban szállást. Az épület nagy és teljesen modern, egy igen forgalmas környéken van, de olyan hihetetlenül jól szigeteltek az ablakok, hogy semmi zaj nem szűrődött be a szobába. Csak persze zárva kellett tartani. A berendezés, felszerelés nagyon modern volt, és a reggeli minden képzeletet felülmúlóan nagy választékot adott. A távol-keleti vendégek részére külön étterem volt, természetesen ott is hatalmas választékkal.
Persze bármennyire is fáradtak voltunk, nem tehettük meg, hogy ne menjünk be már a megérkezés estéjén a városba. Érdemes volt, mert különös eseményre való készülődést láthattunk. Igaz, annyira nem örültem, hogy a főtér nem hagyományos külsőt mutatott, de ezt mindenképpen ellensúlyozta az érdekesség. Mint a legtöbb toszkán városban, itt is fontos a virtus, és akkor éppen szerte Toszkánában ünnepi játékra készültek. Itt a főtéren lovasok viaskodtak egy páncélos bábúval. Hogy a győzelemhez mi kellett, azt nem tudom, de érdekes volt. Magát a versenyt nem láttuk, másnap más programunk volt. Hogy azért, mert kerülni akartuk a játékok forgatagát, vagy más okunk volt rá, erre már nem emlékszem. Persze most a folyamatosság kedvéért felcserélem a két nap eseményeit, és Arezzóval kezdtem, azzal is folytatom.
-
A város mai területe igen nagy, de, mint ahogyan az lenni szokott, minket turistákat általában csak a történelmi belváros érdekel. A zölddel körbekerített részben megtalálható minden, ami történelmi szempontból fontos. Az egyenes vonal a városba felvivő mozgólépcsőt jelzi. Azt, hogy ki merről jön, nem tudhatom, de ha a város körül láttok egy körforgalmat, aminek a közepén egy ágaskodó ló van, akkor nagyjából helyben vagytok.
-
Maga a történelmi belváros annyi, amennyi a citadellától balra látható.
-
Arezzo..., elég furcsa város, nehéz volt felidézni az emlékeimet, és még most sem áll össze kerek egésszé. Dimbes-dombos utcái kicsit megzavarják az érzékeinket. Amikor arra jártunk, nem láttuk még az Élet szép című filmet..., vagy ha mégis, nem tudatosodott bennem akkor, hogy "abban" a városban járunk. Most már tudom, hogy a felvételek színhelyein táblák is vannak, és hogy Benigni valóban arezzói polgár. Persze a történet biztos nem valós, de ez nem is tartozik ide.
A látogatásunk eseményeinek sorrendje sem volt egyértelmű így utólag. Nagyon sok időmbe telt már az is, míg most végre rájöttem, hogyan is jutottunk be a történelmi városrészbe. A képeim azt sugalmazták, hogy egyszer csak benn voltunk a belváros sűrűjében, de hogy ez hogyan történt, azt most ki kellett nyomoznom. Persze rájöttem, hogy nem csoda volt, hanem mozgólépcsők sokasága a domboldalon, és pont ahhoz a templomhoz érkeztünk, ami ezen a lenti első képemen látszik. De, bármennyire szokatlan dolog volt, nem emlékeszem mozgólépcsőkre, inkább valami alagút rémlik! Ha mozgólépcső lett volna, hogy lehet, hogy nem fényképeztem le, és nem fényképeztem róla? És a férjem sem emlékszik rá. Aztán ki tudja, elég régen volt ahhoz is, hogy elfelejtsem, meg ahhoz is, hogy változzon a helyzet, alagút helyett mozgólépcső lett. A lényeg az, hogy most ez a páratlan lehetőség áll a látogatók rendelkezésére.
A látogatásunk eseményeinek sorrendje sem volt egyértelmű így utólag. Nagyon sok időmbe telt már az is, míg most végre rájöttem, hogyan is jutottunk be a történelmi városrészbe. A képeim azt sugalmazták, hogy egyszer csak benn voltunk a belváros sűrűjében, de hogy ez hogyan történt, azt most ki kellett nyomoznom. Persze rájöttem, hogy nem csoda volt, hanem mozgólépcsők sokasága a domboldalon, és pont ahhoz a templomhoz érkeztünk, ami ezen a lenti első képemen látszik. De, bármennyire szokatlan dolog volt, nem emlékeszem mozgólépcsőkre, inkább valami alagút rémlik! Ha mozgólépcső lett volna, hogy lehet, hogy nem fényképeztem le, és nem fényképeztem róla? És a férjem sem emlékszik rá. Aztán ki tudja, elég régen volt ahhoz is, hogy elfelejtsem, meg ahhoz is, hogy változzon a helyzet, alagút helyett mozgólépcső lett. A lényeg az, hogy most ez a páratlan lehetőség áll a látogatók rendelkezésére.
A mozgólépcső használatával a Piazza del Duomónál jutottunk a városba. Természetesen általában mindenki megnézi a Duomót, de ami igazán fontos mindenkinek, aki csak néhány órát tölt is a városban, az a Piazza Grande, amit onnan pár perc alatt el lehet érni. Azt nem mondom, hogy aki odáig eljut, az már látta Arezzót, de aki nem jut el oda, az nem látta a lényeget..., ez biztos! :-)
-
A templom zárva is volt már, és a nap is erősen haladt lefelé, amikor a városba értünk, így persze mi is siettünk a Piazza Grandéra. Nos, elég nagy meglepetés ért bennünket, hiszen ott éppen akkor nagy eseményre készültek! Lehet, örülnünk kellett volna, és másnap részt is venni az ünnepen, de ez nekünk nem volt betervezve..., és bevallom, nagyon nem is vágytam rá. Gondolom hatalmas tömeg volt, ki sem láttam volna belőle. De azért ez így mégiscsak jó volt, mert "valami volt a levegőben"! :-)
-
-
Éppen gyakoroltak a versenyzők, azt a szegény bábút (jobbra lenn) kellett a lehető legjobban eltalálniuk a lóról egy dárdával. A bábú pörgött, talán az győzött másnap, akinek a bábúja a legtovább pörgött. Mi is nézelődtünk, időnk volt. Van egy videóm is a próbáról, remélem majd ide tudom tenni.
Na de közben a könyvemben megtaláltam a valódi történetet és célt. Ez a nap a Szaracénünnep, a bábú egy szaracén, és a lényeg az, hogy le kell dönteni a lábáról. A nehézség viszont az, hogy ha megdöfik, akkor forog, és a kezében egy vasgolyó van, ami megütheti a lovast, vagy a lovat. Hogy végül kinél dől majd el, gondolom már inkább szerencse kérdése félnapi folyamatos rohamozás után. 1931-ben élesztették újra ezt az ősi játékot.
-
-
Néhány képet azért még tudtam készíteni az esti szürkületben az épületekről.
Nem emlékszem pontosan az eredeti tervre, de így utólag gyanítom, hogy akkor döntöttük el, hogy a következő napot nem Arezzóban töltjük, hanem felcserélünk egy programot. De azért itt most nem cserélek, Arezzóval folytatom...., szóval egy új nap következik, ha nem is az ünnepi vasárnap.
-
-
Ismét leparkoltunk a mozgólépcső közelében, és kezdődhetett a történelmi Arezzo felületes megismerése. A Piazza del Duomón a város legfontosabb temploma nyitva volt, betértünk hát.
-
-
A Via Andrea del Caselpinón, amin a városháza áll, indulhatunk a Piazza Grande felé. Sajnos nem sokat tudok erről a térről, itt áll a nagy Városháza, és a szobor állítólag valamelyik Medici herceget formázza. Volt egy időszak Arezzo életében is, amikor a Medici birodalom részei voltak. Arezzo amúgy ősi etruszk város, jelentős volt a római Birodalom számára is, de a középkorban hanyatlásnak indult, mígnem a reneszánsz időkben a szoborba vésett Medici herceg gyakorlatilag megvásárolta.
-
Két jelentős személyiség született és élt rövidebb és hosszabb ideig Arezzóban, Petrarca a XIV. században, és Giorgio Vasari a XVI. században. Petrarca felújított szülőháza látogatható a Via del Pileatin, Vasarinak meg múzeumként funkcionál most egykori lakóháza. Sokat nem lakhatott ott, hiszen élete nagy része Firenzéhez kötődött. A ház, melyet ő maga díszített freskóival, látogatható.
-
-
A téren természetesen az előző nap nyomai még láthatóak voltak, így én a
Google Earthtól kapott képekkel azért megmutatom a teret keretező épületeket minden
irányból, hétköznapi pompájában. Hasonlóan izgalmas főtere szerintem csak Sienának van Toszkánában.
Arezzo városa 4 kerületre van osztva, gondolom ezek a kerületek viaskodtak itt az előző napon.
Arezzo városa 4 kerületre van osztva, gondolom ezek a kerületek viaskodtak itt az előző napon.
-
-
Giorgio Vasari tervezte a fenti képen látható Palazzo delle Logge Vasarianét. Minden bizonnyal kedvelik az épületet az arezzóiak, bár most már úgy tűnik elég jelentősen megváltozott eredeti szerepe, és ez a szerep inkább a turistáknak szól. Talán alkalmanként igazi vásárcsarnokként is működik.
-
-
A képen jobbra látható kis kút nagyon úgy néz ki, hogy a középkorban készülhetett. Szép és különleges eleme a gyönyörű térnek, ahogyan a mögötte látható épületek is mondhatni jellegzetesen arezzóiak. Hogy mi is adja a jellegzetességüket, remélem a képeken látható.
-
-
Ezek az épületek minden bizonnyal a középkorból maradtak a városra, még ha némi rekonstrukciókra bizonyára szorultak is néha napján. Sok toszkán városban jártam, de ezek nagyon arezzóiak.
-
-
-
-
A tér igazán nagy gyöngyszemei azonban ezen a képen láthatóak, a különleges Pieve di Santa Maria templom hátsó homlokzata is igen különlegesen, és nagyon szépen mutat. A jobbra mellette lévő épület a Palazzo della Fraternita dei Laici, bejárata (jobbra) az arezzói reneszánsz legszebb példája. Jól látható a képen, hogy a tér szintje mennyire emelkedik.
-
-
Ha van épület, aminek a főhomlokzatáról nem sok kép készült a szűk utcák miatt, az a Pieve di Santa Maria templom (a térnél mutattam a hátsó homlokzatát). A főhomlokzat ugyanis érdekes módon nem a főtérre néz. Valószínűleg előbb volt a templom, utóbb lett a tér. De ami a térről látszik, talán izgalmasabb is, mint a főhomlokzat. Én azért nem gondolom, amit a könyvem ír, hogy akár a pisai dóm másának is gondolhatnánk, mert attól, hogy hasonló a stílus, még nagyon más a végeredmény. Az én véleményem az, hogy a pisai dóm sokkal, de sokkal szebb, mind kívül, mind belül. De persze ez is gyönyörű, és főképpen különleges.
-
-
-
Kívülröl is különös, de belsejének hatalmassága, egyszerűsége és szürkesége egészen egyedi hatást nyújt.
-
-
A gyönyörű kis San Domenico templom is különös formájával hívja fel magára a figyelmet, mintha csak a fele épült volna meg annak, amit elképzeltek. Valószínűleg így is volt, de éppen ettől emlékezetes. Falait régi, megkopott freskók díszítik, amik igen érdekesek, órákat lehetne nézegetni őket.
-
-
Giorgio Vasariról írtam már, hogy arezzói születésű, és, bár többnyire Firenzében élt és dolgozott, volt Arezzóban is egy háza. Ez az épület most múzeumként van nyilvántartva, egyszerűen csak Casa Vasari a neve, és a Via XX.Settembre 55 alatti ház. Csöngetni kell, ha be akarunk menni. Mi bementünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Na nem mondom, hogy eztán olyan szobákban szeretnék élni, mint az övéi voltak, de kellemes volt összhatásában. Ám én elfogult vagyok Vasari ügyben, nagyon kedvelem a személyét, kevesen tettek annyit a reneszánsz művészek megismertetésért, mint ő. Azt is mondhatnánk, ha ő akkor nem jár utána a dolgoknak, most sokkal szegényebb lenne tudásban a világ. A művészetét csak részben szeretem, de olyan szerteágazó a munkássága, amit nem lehet nem értékelni. Manierista stílusa miatt nem annyira népszerű, de az a kor, melyben ő élt, már ezt a stílust kívánta meg.
-
-
Az épülethez tartozik egy szép, bár kissé gondozatlan, tipikus toszkán kert is.
-
-
-
Mint korábban már írtam, akkor, amikor Arezzóban jártunk, nem jutott az eszembe "Az élet szép" című film, de most, a képeket nézegetve előttem van, ahogyan szegény Begnini kerekezett a lejtős, emelkedős utcákon. Nem lehetett neki könnyű, akkor sem, ha arezzói születésű. Valahol olvastam, hogy tábla jelzi Arezzóban azokat az utcákat, melyeken biciklizett. Kár, hogy ezt akkor nem tudtam.
-
-
A város talán legnagyobb művészettörténeti vonzereje a Chiesa di San Francesco, ahol Piero della Francesca "A Szent kereszt igaz legendája" című freskósorozatát csodálhatjuk meg. A mű 1452-től 66-ig készült, és a festő tíz falra festett képpel örökítette meg a részben ismert, részben talán általa is kiszínezett legendát. A templomba ingyen, a kápolnába csak jeggyel lehet bemenni, de kívülről is látható, ha nem is minden részlete, és persze nem olyan közelről.
-
-
Nagyon szépen, parkjellegűen gondozott területen fekszik az egykori római amfiteátrum. Úgy tűnik, hogy városi parkként is szolgál, de inkább csak az amfiteátrum körüli sáv, az egykori küzdő és nézőtérre vigyáznak. Van itt egy régészeti múzeum is, sajnos arra nem volt időnk.
-
CITTA DI CASTELLO
-
Késő délután el kellett hagynunk Arezzót, mert Cortona várt már ránk. Ám valahonnan tudtam, hogy útközben van egy város, ahová érdemes benézni. Így is tettünk, de sok érdekeset nem tudok róla. Valóban szép volt a legnagyobb temploma, a belvárosa, de azért maradandó emlékeket nem hagyott bennem. Szerencsére van ez a pár képem, amik felelevenítettek a néhány, de valójában nem igazán jelentős emléket. _
-
-
-
Bár az előző sorokban Cortonát említettem, mint következő célpontot, de most előbb azt a kirándulás napot írom le, amit az arezzói vasárnap helyett jártunk végig. Ezt a cserét Arezzónál korábban is említettem.
-
CASENTINO
-
BADIA PRATAGLIA
-
Az útikönyvünk ajánlotta a most leírásra kerülő kirándulásunk remek útvonalát. Tartalmas és meglehetősen fárasztó nap volt, sok különlegességgel.
-
-
Nagyon sokat nem időzhettünk, a városka, és annak templomának megtekintése után besétáltunk az erdőbe, és rövid ideig élveztük a pici patakként csordogáló Arnó látványát és hangját.
-
-
SERRAVALLE
-
Láttam képeket a városkáról, de attól még meglepetésszerűen ért különleges szépsége. Lehet, hogy valójában csak nyaralók vannak ezen a parányi településen, mert azt is mondhatnám, hogy "túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen". És ami még érdekes, itt sincs egyetlen ember sem a képeimen, de nem is emlékszem, hogy láttam volna bárkit. Igaz, délidő lehetett, de még nem volt igazán tikkasztó nyár, hogy el kellett volna bújni.
-
-
-
-
Még egy Dávid is pásztázta kissé mohásan, de harcra készen a környéket egy egykor talán gyönyörű kertben. Most inkább csak erdőnek nézett ki, de érdekes volt. A fenti képen lévő kapu a bejárata, nem úgy néz ki, mint ami csupán egy erdőbe vezet.
-
CAMALDOLI
-
-
A Camaldoli apátság útba esett. Elvben látogatható, de bizonyosan nem mentünk volna be akkor sem, ha jó időben érkezünk, ám délidőben minden zárva volt. De így is maga a környezet meg az egésznek a titokzatossága érdekes élmény volt. Ha jól tudom, az ott élő szerzetesen egyáltalán nem beszélnek. Van egy helyiség, ahol képek vannak kitéve a falra, azokat fényképeztem le. Nagyon szép minden, különösen szép az erdő, ami körbeveszi az épületegyüttest. Bár az idő mindig kevés, de azért elbóklásztunk az erdőben.
-
-
-
POPPI
-
Poppi nem egy világváros, ez tény, de azért nagyon helyes kis település, és van egy nagyon szép várépülete is. Itt is minden fel volt lobogózva, időközben rájöttem, hogy nemzeti ünnep volt június 2.-án (Olasz Köztársaság Ünnepe), azért volt minden város fellobogózva azokban a napokban. Ez a június eleji időszak mindenképpen remek, valójában már nyár van, aminek minden előnye élvezhető, de még nincs rekkenő hőség.
-
-
-
-
-
-
-
-
VERNA
(Santuario di San Francesco)
-
Itália egyik legszentebb vidéke ez, hiszen egykoron itt jelentek meg stigmái Ferencnek, az akkor még egyszerű szerzetesek.
-
-
A környék csupán természeti szépsége miatt is felkeresendő, hihetetlen erőket mozgatott meg itt a természet.
-
-
-
Sok gyönyörű Della Robbia alkotás látható a templomban, leginkább színük alapján lehet eldönteni, hogy melyik kinek az alkotása.
-
-
Ez a leggyönyörűbb minden bizonnyal Andrea della Robbia alkotása.
-
-
SANSEPOLCRO
-
Ennek a napnak számomra talán legvártabb helyszíne Anghiari volt, de ha már éppen útba esett, nem lehetett, hogy ne menjünk be, hacsak pár percre is, Sansepolcro belvárosába. A város leghíresebb szülöttének, Piero della Francesca munkásságának nem tudtunk utána járni, és a Duomo is zárva volt már, de kaptunk valami különös ajándékot. Élőben még sosem volt módunk zászlódobálókat látni, és akkor, igaz csak próbát, de kaptunk egy kis ízelítőt belőle. Jó mókának látszott, mint a képeim is tanúsítják, nagyon színesek, és nagyon ügyesek voltak a fiúk!
-
-
-
ANGHIARI
Nagyon szépen, parkjellegűen gondozott területen fekszik az egykori római amfiteátrum. Úgy tűnik, hogy városi parkként is szolgál, de inkább csak az amfiteátrum körüli sáv, az egykori küzdő és nézőtérre vigyáznak. Van itt egy régészeti múzeum is, sajnos arra nem volt időnk.
-
CITTA DI CASTELLO
-
Késő délután el kellett hagynunk Arezzót, mert Cortona várt már ránk. Ám valahonnan tudtam, hogy útközben van egy város, ahová érdemes benézni. Így is tettünk, de sok érdekeset nem tudok róla. Valóban szép volt a legnagyobb temploma, a belvárosa, de azért maradandó emlékeket nem hagyott bennem. Szerencsére van ez a pár képem, amik felelevenítettek a néhány, de valójában nem igazán jelentős emléket. _
Bár az előző sorokban Cortonát említettem, mint következő célpontot, de most előbb azt a kirándulás napot írom le, amit az arezzói vasárnap helyett jártunk végig. Ezt a cserét Arezzónál korábban is említettem.
-
CASENTINO
-
BADIA PRATAGLIA
-
-
Ennek az egész napos kirándulásnak az első állomása ez a parányi városka volt. Valójából túlzás is városnak nevezni a pár házból álló települést, aminek azért van egy nagyon szép kis temploma. Talán zarándokhely is azon túl, hogy valahonnan onnan indul még kicsi patakként útjára az Arnó folyó, Toszkána legfontosabb természeti adománya. Elgondolni is érdekes, mekkora szerepe van a természetnek abban, hogy az emberek megtelepedhessenek valahol. Az Arnó pedig pont erről a hegyről indul hosszú útjára a tengerig, itt még csak szelíd patak, később gyakran őrjöngő folyam, de többnyire egy nyugodtan hömpölygő, az emberi életnek lehetőséget adó folyó. Az útikönyvünk ajánlotta a most leírásra kerülő kirándulásunk remek útvonalát. Tartalmas és meglehetősen fárasztó nap volt, sok különlegességgel.
-
Nagyon sokat nem időzhettünk, a városka, és annak templomának megtekintése után besétáltunk az erdőbe, és rövid ideig élveztük a pici patakként csordogáló Arnó látványát és hangját.
-
SERRAVALLE
-
Láttam képeket a városkáról, de attól még meglepetésszerűen ért különleges szépsége. Lehet, hogy valójában csak nyaralók vannak ezen a parányi településen, mert azt is mondhatnám, hogy "túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen". És ami még érdekes, itt sincs egyetlen ember sem a képeimen, de nem is emlékszem, hogy láttam volna bárkit. Igaz, délidő lehetett, de még nem volt igazán tikkasztó nyár, hogy el kellett volna bújni.
-
-
Még egy Dávid is pásztázta kissé mohásan, de harcra készen a környéket egy egykor talán gyönyörű kertben. Most inkább csak erdőnek nézett ki, de érdekes volt. A fenti képen lévő kapu a bejárata, nem úgy néz ki, mint ami csupán egy erdőbe vezet.
-
CAMALDOLI
-
A Camaldoli apátság útba esett. Elvben látogatható, de bizonyosan nem mentünk volna be akkor sem, ha jó időben érkezünk, ám délidőben minden zárva volt. De így is maga a környezet meg az egésznek a titokzatossága érdekes élmény volt. Ha jól tudom, az ott élő szerzetesen egyáltalán nem beszélnek. Van egy helyiség, ahol képek vannak kitéve a falra, azokat fényképeztem le. Nagyon szép minden, különösen szép az erdő, ami körbeveszi az épületegyüttest. Bár az idő mindig kevés, de azért elbóklásztunk az erdőben.
-
POPPI
-
Poppi nem egy világváros, ez tény, de azért nagyon helyes kis település, és van egy nagyon szép várépülete is. Itt is minden fel volt lobogózva, időközben rájöttem, hogy nemzeti ünnep volt június 2.-án (Olasz Köztársaság Ünnepe), azért volt minden város fellobogózva azokban a napokban. Ez a június eleji időszak mindenképpen remek, valójában már nyár van, aminek minden előnye élvezhető, de még nincs rekkenő hőség.
-
-
VERNA
(Santuario di San Francesco)
-
Itália egyik legszentebb vidéke ez, hiszen egykoron itt jelentek meg stigmái Ferencnek, az akkor még egyszerű szerzetesek.
-
A környék csupán természeti szépsége miatt is felkeresendő, hihetetlen erőket mozgatott meg itt a természet.
-
-
-
A Chiesa Maggioréban, amit természetesen később építettek, Szent Ferenc néhány emlékét őrzik, köztük vérpecsétes csuháját, amit a stigmatizációnál viselt.
-
Sok gyönyörű Della Robbia alkotás látható a templomban, leginkább színük alapján lehet eldönteni, hogy melyik kinek az alkotása.
-
-
Ez a leggyönyörűbb minden bizonnyal Andrea della Robbia alkotása.
-
Van itt a templom mellett egy különleges folyosó is, melynek falán Szent Ferenc életének főbb állomásait festették meg ismeretlen festők.
-SANSEPOLCRO
-
Ennek a napnak számomra talán legvártabb helyszíne Anghiari volt, de ha már éppen útba esett, nem lehetett, hogy ne menjünk be, hacsak pár percre is, Sansepolcro belvárosába. A város leghíresebb szülöttének, Piero della Francesca munkásságának nem tudtunk utána járni, és a Duomo is zárva volt már, de kaptunk valami különös ajándékot. Élőben még sosem volt módunk zászlódobálókat látni, és akkor, igaz csak próbát, de kaptunk egy kis ízelítőt belőle. Jó mókának látszott, mint a képeim is tanúsítják, nagyon színesek, és nagyon ügyesek voltak a fiúk!
-
ANGHIARI
-
Bennem nagy várakozás előzte meg ezt a látogatást, de igencsak kezdett esteledni, mire ideértünk, és úgy emlékszem, hogy nagyon fáradt, éhes és csalódott voltam. Hosszú és nagyon tartalmas nap volt ez is, akárcsak a többi, na de Anghiariról már olyan sok szépet hallottunk, olyan sok szép képet láttunk, hogy össze kellett szedni utolsó erőinket. A felvezető utat szerencsére nem gyalog kellett megtennünk, de azért elképzelhetitek, hogy a továbbiakban nem volt egyszerű a terep.
-
-
Ahhoz képest, hogy milyen borongósnak láttuk lentről a várost, igazán sok szép látványban volt még részünk. A lemenő nap a hegynek éppen a másik oldalát világította meg, de néhol még sikerült elkapni a fények utolsó ragyogását. De kétségtelenül esteledett.
-
-
Ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, úgy vannak egymás hegyén-hátán a városka épületei.
-
-
-
-
Egy ilyen nap után csoda, hogy volt energiánk bejárni gyakorlatilag az egész városkát, és sétánknak igazán csak a komolyabb sötétedés vetett véget. Mint a képeken is látható, nem nagyon találkoztunk emberekkel, se turistákkal, se helyiekkel. Egy kicsit tényleg olyan volt, mintha nem élnének benne, ha nem lett volna az a rengeteg virág mindenfelé, azt is hinném.
Sokszor beszélünk, írunk arról, hogy mi a jobb, minden lehetségest látni egy utazás során, vagy inkább kevesebb várost felkeresni. Ez nem elhatározás, hanem lehetőség kérdése. Ha van reményünk a visszatérésre, akkor is csak talán..., mert olyan, de olyan sok a látnivaló a világban, de csak magára Olaszországra is szinte egy élet kevés lenne. Majdnem mindegy, hogy láttam-e mondjuk Anghiari minden zegzugát, a fontos szerintem az, hogy él bennem egy kép a városról! Ha egy egész napot sétálgatok benne, az a kép akkor sem lehetne sokkal nagyobb, de ha nem járok benne egyáltalán, akkor talán örökre csak egy űr lenne a helyén!
-
CORTONA
Bennem nagy várakozás előzte meg ezt a látogatást, de igencsak kezdett esteledni, mire ideértünk, és úgy emlékszem, hogy nagyon fáradt, éhes és csalódott voltam. Hosszú és nagyon tartalmas nap volt ez is, akárcsak a többi, na de Anghiariról már olyan sok szépet hallottunk, olyan sok szép képet láttunk, hogy össze kellett szedni utolsó erőinket. A felvezető utat szerencsére nem gyalog kellett megtennünk, de azért elképzelhetitek, hogy a továbbiakban nem volt egyszerű a terep.
-
Ahhoz képest, hogy milyen borongósnak láttuk lentről a várost, igazán sok szép látványban volt még részünk. A lemenő nap a hegynek éppen a másik oldalát világította meg, de néhol még sikerült elkapni a fények utolsó ragyogását. De kétségtelenül esteledett.
-
Ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, úgy vannak egymás hegyén-hátán a városka épületei.
-
Egy ilyen nap után csoda, hogy volt energiánk bejárni gyakorlatilag az egész városkát, és sétánknak igazán csak a komolyabb sötétedés vetett véget. Mint a képeken is látható, nem nagyon találkoztunk emberekkel, se turistákkal, se helyiekkel. Egy kicsit tényleg olyan volt, mintha nem élnének benne, ha nem lett volna az a rengeteg virág mindenfelé, azt is hinném.
Sokszor beszélünk, írunk arról, hogy mi a jobb, minden lehetségest látni egy utazás során, vagy inkább kevesebb várost felkeresni. Ez nem elhatározás, hanem lehetőség kérdése. Ha van reményünk a visszatérésre, akkor is csak talán..., mert olyan, de olyan sok a látnivaló a világban, de csak magára Olaszországra is szinte egy élet kevés lenne. Majdnem mindegy, hogy láttam-e mondjuk Anghiari minden zegzugát, a fontos szerintem az, hogy él bennem egy kép a városról! Ha egy egész napot sétálgatok benne, az a kép akkor sem lehetne sokkal nagyobb, de ha nem járok benne egyáltalán, akkor talán örökre csak egy űr lenne a helyén!
-
Cortona még az álmok tekintetében is előkelő helyen állt a listámon, és az, hogy most végre majd láthatom, sőt, ha csak egy éjszakára is, de lakója lehetek, nagy izgalommal töltött el.
-
Elég
hosszú és mondhatni némiképpen unalmas volt az út, bár a mindenhol
látható sárga zanótok szép emlékeket ébresztettek bennem. Igaz, nem
toszkán emlékeket, de ez a növény is megtalálható tavasz végén Itália
szerte.
-
-
2011-ben volt ez az utazás, előzetesen volt sok információnk Cortonáról, és nagyon, de nagyon vártam a lehetőséget, hogy a saját szememmel is lássam. Szeretettel és pozitív gondolatokkal emlékszem rá, de viszonylag régen volt, és így visszagondolva csak nagyon nehezen tudtam eligazodni az emlékeimben. És nem csak az emlékeim okoztak gondot, de a térkép is, olyan kevés a kapaszkodási pont. Valóban úgy, ahogyan a térkép is mutatja, van egy főtér, ahonnan sugárirányba mehetünk, na de hova? Valahogyan az egész egy nagy gombócnak tűnik a közepén a szilvával, aminek íze erre is meg arra is átszivárog, így aztán mindenhol finom, de mégiscsak a közepe a legfinomabb. Ám ha vesszük hozzá a fáradtságot, hogy mindent "kibogozzunk", mindenképpen nagyon nagy élményben lesz részünk.
2011-ben volt ez az utazás, előzetesen volt sok információnk Cortonáról, és nagyon, de nagyon vártam a lehetőséget, hogy a saját szememmel is lássam. Szeretettel és pozitív gondolatokkal emlékszem rá, de viszonylag régen volt, és így visszagondolva csak nagyon nehezen tudtam eligazodni az emlékeimben. És nem csak az emlékeim okoztak gondot, de a térkép is, olyan kevés a kapaszkodási pont. Valóban úgy, ahogyan a térkép is mutatja, van egy főtér, ahonnan sugárirányba mehetünk, na de hova? Valahogyan az egész egy nagy gombócnak tűnik a közepén a szilvával, aminek íze erre is meg arra is átszivárog, így aztán mindenhol finom, de mégiscsak a közepe a legfinomabb. Ám ha vesszük hozzá a fáradtságot, hogy mindent "kibogozzunk", mindenképpen nagyon nagy élményben lesz részünk.
-
-
-
Erősen alkonyodott már, mire megérkeztünk. Szerencsére Cortonának is meg van az a nagy előnye, hogy nincsen jelentősebb külső városa, így nem kellett sokat keresgélnünk.
-
-
-
A városkának több városkapuja van, és majd mindegyik onnan nyíló utcája a főtérre vezet, így az eltévedéstől nem kellett tartanunk. Igaz, most utólag látom, hogy mi nem az igazán jó kapun mentünk be (Via Dardano), de így is megtaláltuk könnyen a város szépen kivilágított főterét.
-
-
Innen aztán 1 percre volt a szállásunk, amit ára miatt igencsak nagy ajándékként fogadtunk, ahogyan korábban a san gimignanói szállást is. Gyanítom, hogy itt is valami bevezető árat sikerült kifognom, annál is inkább, mert itt a porta és az étkező tökéletes volt, de maguk a szobák, főleg az előbbiekhez képest, még kezdetlegesnek, majdhogynem üresnek tűntek. De a lényeg, hogy ágy és fürdőszoba volt, aludni és fürdeni lehetett!
Hotel Italia, Via Roma 3.
-
-
Mire a bejelentkezéssel, beköltözéssel végeztünk, már ilyen főtér fogadott minket. Az utcák azért nem voltak úgy kivilágítva, hogy fényképezni lehetett volna őket. De azt hiszem nem is nagyon próbálkoztunk, inkább lefeküdtünk, hogy reggel frissen vágjunk neki egy ismét igen mozgalmas napnak.
- 
A szoba lehet, hogy nem volt nagy szám, de a reggelizőhely kárpótolt mindenért! A csupa ablak helyiségben távolban látszott a Trasimeno tó, és alattunk mindenhol a város és a csodálatos toszkán táj pompázott. Az épületek felett fecskék cikáztak, és a nap sütött. Kell ennél több egy megszállott utazónak?
-
Reggeli után végre kezdődhetett a város felfedezése. Most is, mint mindig, a képeim sorrendjét követem, és ezek alapján próbálok eligazodni a múlt eseményeiben. De be kell vallanom, ilyen nehezen tán eddig sosem ment a helyes sorrend megtalálása. Ennek oka részben az is, hogy a férjem képeit is használom, így nagy az összevisszaság néha. De annak ellenére, hogy a város kicsi, és rendezett, most így utólag ki kell szinte nyomoznom, hogy mikor melyik utcán mentünk. Nincsenek jellemző kapaszkodási pontok..., a Googte Earth nélkül most semmire nem mennék.
-
"Piacnap van Cortonában..." ugye sokaknak ismerősen cseng ez a mondat! És biztosan sokaknak örömöt okozott volna ez a tény, akárcsak a filmbeli Francis Mayesnek, de nekem csalódás volt, hogy reggelre a főtér kirakodó vásárrá lett. Kicsit persze nézelődtünk, de a kevéske időnket nem tölthettük ezzel, jobban szerettem volna az igazi képét látni a Cortona főterének. Így aztán nem sokat időztünk a zajos forgatagban, a reggeli órákat kicsit távolabb töltöttük.
-
-
Nekünk, akik nagyon szeretjük a természetet, ez az egész "nagy utazás" rengeteg örömöt okozott ilyen szempontból is. Igaz, ez a viszonylag kicsi város nagyon be van építve, de lakói szépen díszítik aprócska kertjeiket, kert híján házaikat. Amikor meg a városfalakhoz érünk, akkor kitárul a látóhatár, és nem tudjuk megunni az alattunk elterülő tájat.
--
"Piacnap van Cortonában..." ugye sokaknak ismerősen cseng ez a mondat! És biztosan sokaknak örömöt okozott volna ez a tény, akárcsak a filmbeli Francis Mayesnek, de nekem csalódás volt, hogy reggelre a főtér kirakodó vásárrá lett. Kicsit persze nézelődtünk, de a kevéske időnket nem tölthettük ezzel, jobban szerettem volna az igazi képét látni a Cortona főterének. Így aztán nem sokat időztünk a zajos forgatagban, a reggeli órákat kicsit távolabb töltöttük.
-
Nekünk, akik nagyon szeretjük a természetet, ez az egész "nagy utazás" rengeteg örömöt okozott ilyen szempontból is. Igaz, ez a viszonylag kicsi város nagyon be van építve, de lakói szépen díszítik aprócska kertjeiket, kert híján házaikat. Amikor meg a városfalakhoz érünk, akkor kitárul a látóhatár, és nem tudjuk megunni az alattunk elterülő tájat.
-
Ha a Piazza Garibaldinál, vagyis a városka déli oldalán letekintünk, akkor a Chiesa di Santa Maria delle Grazia al Calzinaio látható a mellette lévő temetővel, és az őket körülvevő gyönyörű tájjal.
- 
-
De, mint sajnos mindig, akkor is kevés volt az időnk, mentünk vissza a városba, ahol nyitottak már a múzeumok.
-
-
A Via Nazionalén (az egyetlen vízszintes utca, melyet ezért a helyiek "Rugapianának",Lapos utcának hívnak) érkeztünk be a város központjához. A vásári bódék helyett Google Earthos képekkel próbálom megmutatni, mit láthattunk volna, ha nem piaci bódékkal van beterítve minden.
-
-
Rövidke piaci nézelődés után átsétáltunk a Piazza del Duomóra, ahol valami okból kevés képet készítettem, pedig készíthettem volna.
-
Talán a városka legalacsonyabb pontján van ez a tér, ami szinte lebegni tűnik a táj felett.
- 
Ha elmegyünk a fentebbi képen látható falig, akkor ilyen csodálatos látványként terül el alattunk a táj az ott lévő gyönyörű temetővel.
- 
A Duomóról sajnos nincsenek értékelhető emlékeim, ám a vele szemben lévő épület, a Museo Diocesano kiállítása nagyon hatásos volt.
-
-
Maga az épület is nagyon érdekes, változatos, és sok különleges műalkotást láthatunk benne. Fra Angelico gyönyörű Angyali üdvözlete (jobbra fenn) különösen megható. Nagyon nagy becsben tartják a Cortona védőszentjének, Santa Margheritának extázisát megörökítő festményt (jobbra lenn). Az oratórium freskóit Giorgio Vasari és tanítványai készítettek.
-
Cortona leghíresebb egykori polgára bizonyára Luca Signorelli volt, kinek gyönyörű képeiből itt láthattunk egy kisebb kiállítást.
-
-
A főtéren még mindig tartott a vásár, nekem jobb dolgom volt, a férjem körülnézett.
-
Az én következő állomásom a Museo Etrusco volt (10 eurós belépővel). Bemennék én minden minden etruszk múzeumba, mert nagyon érdekel a kultúrájuk, de sajnos nem mindig van erre időm, így a város körüli etruszk sírok is kimaradtak az életemből. Ám ide mindenképpen be akartam menni, sok érdekeset olvastam róla.
- 
-
Talán olyan sok különlegesség nem volt ebben a múzeumban, mint pl. Volterrában, de azért érdemes volt ide is betérnem.
-
Cortona legnagyobb etruszk kincse egy csillárhoz hasonlatos bronzból készült
mécsestartó. Szabadott fényképezni, de nem lehetett a fényviszonyok miatt
értékelhető képet csinálni róla. Ez itt a képen csak egy agyagból készült másolat, a széleken körben lévő alakok maguk a mécsestartók. Látható az eredeti alkotás is felakasztva, sőt, a mennyezeten van egy tükör, amiben látni lehet a felső részét is. Magának a műnek a megtalálása sem volt egyszerű a múzeumban, segítséget kellett kérnem, mert valahol a legfelső emeleten egy tárgyaló termen túl volt, egy kicsi előszoba szerűségben. De nagyon szép az egész kiállítás, ha van, akkor érdemes rá időt szakítani.
-
A főtereket továbbra is megszállva tartotta a piacozók hada, de volt más dolgunk, és a további órák tartogatták nekünk a legnagyszerűbb cortonai élményeket.
- 
A városka szebbnél szebb utcáin túl ezt a templomot is, melynek a várttól nagyon eltérő hangulata volt. Sokat sajnos nem tudok róla, de egyszerű külseje gazdagon díszített belsőt takart. Valami szokatlan dolog történhetett, amit a bal alsó kép is bizonyít, gyönyörű régi freskó van az új fal alatt. Talán tűz lehetett itt valamikor, és inkább új belső falat építettek egy új stílusban, mintsem letisztították volna a régit, kormosat?
- 
-
Innen már céltudatosan mentünk felfelé a Via Berettinin, szebbnél szebb utcák, házak, kertek között a Piazza della Pescaiáig.
-
A Chiesa di San Niccolo egy olyan templom, ami arról a leghíresebb, amit nem lehet benne látni! Legalábbis turistáknak alapból nem. Ez tényleg így van, persze nem teljesen, mert ha nagyon szeretnénk, és van ott valaki, aki ebben segíthet, akkor talán megmutatják nekünk Luca Signorelli gyönyörű oltárképeit. De fényképezni azt aztán már tényleg nem szabad! A képek láthatása nélkül is érdemes betérni, olyan ez a kis templom, ami szinte csak egy nagyobb család számára lehet elég, de gondolom sok zarándok megpihent már a fedett fészerében.
-
És akkor végre elértük a Via di Santa Margheritát, amin felsétálni is igazán nagy élmény.
- 
-
Na de bármennyire is szép volt a séta, odaérve zárt ajtót találni, az bizony nagy csalódás volt! És sehol nem láttunk semmi kiírást, csak reménykedhettünk, hogy valami rövidebb ebédszünetről van szó. Nekünk még aznap Assisibe kellett érnünk!
Azért nagyon nem estem kétségbe, volt még ott más dolgunk is. Nem messze a templomtól van egy várrom. A vidéket egykor uraló Mediciek hova máshova építhettek volna maguknak várat, mint a környék legmagasabb pontjára. Ez persze nekünk is nagyon előnyös volt, mert gyönyörködhettünk a csodálatos panorámában. Magába a várba is be lehetett menni, de nem sok érdekes volt benne. Annál talán több, hogy egy képet sem csináltam benne, de tényleg nem sok.
-
Csodálatos volt ebből a kis őrtoronyból pásztázni a tájat, hiszen elképzelni is nehéz annál szebb környéket. A képeim, sajnos, nem igazán élethűen adják vissza a látványt.
-
-
De nekem elhihetitek, hogy alattunk Toszkána legszebb arcainak egyikét mutatta.
-
Miután kigyönyörködtük magunkat, aggódva mentünk vissza a templomhoz, amit nagy örömünkre már nyitva találtunk. Nagyon nagy kár lett volna azt a látványt kihagyni! Igaz, ha átgondoljuk, ki is volt életében Santa Margherita, talán furcsa, hogy ekkora és ilyen díszes templomot emeltek a tiszteletére. Ám bizonyára meg van ennek is a magyarázata.És talán az is kicsit bizarr, hogy Margherita kicsiny teste évszázadok óta az oltár előtt pihen.
- 
-
Maradtunk volna még, de menni kellett. Ám nem mehettünk úgy el, hogy ne mentünk volna vissza a főtérre. Talán reméltük, hogy már rend lesz? Ha igen, hát jól reméltük, a piacnak vége volt, így körülnézhettünk a főtéren és pár képet tudtam készíteni róla. Ettünk is valami felejthetőt a "Lapos utca" egyik nyitva talált éttermének a teraszán, miközben rövid cortonai látogatásunk utolsó perceiben majdnem zavartalanul gyönyörködhettünk a főtér látványában. De lehet, hogy tényleg kellene oda egy szökőkút, ahogyan a filmben volt! :-)
-
Aztán néhány utolsó kattintás után elindultunk a parkolóba, de ekkor még nem volt vége cortonai küldetésünknek!
- 
Terveim szerint
meg kellett keresni Bramasolét! Aki nem tudja, hogy mi az, annak nem is
érdemes megmagyarázni:-)
Azt tudtuk, hogy Torreone felé kell keresni. Aki meglátja útközben ezt a templomot, gyorsan kanyarodjon le jobbra, és a Localita Torreonén induljon el. Nos, mi odamenetben nem vettük észre Bramasolét, simán elmentünk mellette. Hogy hogyan történhetett ez meg, nem tudom, de nagyon bánatos voltam, hogy valami hiba csúszott az előzetes számításba. Aztán jöttünk visszafelé az úton, egyszer csak kinézve látok valami nagyon szépet. Arra gondoltam a másodpercek töredéke alatt, hogy "ilyen szép lehet Bramasole is"..., és akkor tudatosodott bennem, hogy nem, nem ilyen lehet, hanem EZ Bramasole! De virág már nem volt a Madonna előtt.
-
-
Megnyugodva indultunk Assisibe, a küldetés teljesítve!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése