Verának ajánlva!
-
Dolomitok
Malcesine
Monte Baldo
Limone
Garda
Riva del Garda
Mantova
-
Többféle lehetőség adott ahhoz, hogy Magyarországról eljussunk a Garda-tóig, de én most itt egy olyanról mesélek, ami nem túl közismert. Amióta azt az utat megismertük, többé egyszerűen nem tudtunk másfelé menni Olaszországba (hacsak nem repülővel). Természetesen azért, mert csodálatos tájakon vezetett át minket, amit újra és újra látni szerettünk volna.
Szóval Ausztria felé vettük az irányt, Körmendnél mentünk át a határon, lementünk az autópályán Villachig, ahonnan azután Lienz lett a cél. Ez az út már nem autópályán vezet, megtételének időtartalma bő 1 óra, nem mondom, hogy különösebben szép út, de érdekes. Jobbra az osztrák hegyek látványa kísér, balra meg már olykor csillogtatja hegycsúcsait a Dolomitok. Lienztől az olasz határváros, Dobbiaco már nem volt messze, onnan haladtunk lefelé a hegyek között.
-
-
Az első hely, ahol megálltunk, az egy nagyon szép első világháborús katonai temető volt, ahol európai katonák, köztük magyarok is nyugszanak. Nekem is vannak őseim, akik reményteli fiatalemberként a környéken estek el.
-
-
Dél, majd nyugat felé haladva jutottunk el Cortina d'Ampezzóba, mely városka ennek a térségnek a legismertebb települése. Hírnevét nem csak a szépségének köszönheti, hanem mert 1956-ban itt rendezték meg a téli olimpiát. Maga a városka is gyönyörű, de a várost körülvevő hegyek elképesztőek.
-
Innen dél felé haladtunk egyre mélyebben ebben a ..., szavakat nehéz rá találni vidékbe.
-
-
Ezekkel a káprázatos hegyekkel, sziklaormokkal, és ráadásul a fantasztikus növényzettel egyszerűen nem lehet betelni. A Falzerego hágónál egy kis sétát iktattunk be, és olyan érzésem volt, mintha "óriások" sziklakertjében járnánk.
-
-
-
-
-
-
Az első hely, ahol megálltunk, az egy nagyon szép első világháborús katonai temető volt, ahol európai katonák, köztük magyarok is nyugszanak. Nekem is vannak őseim, akik reményteli fiatalemberként a környéken estek el.
-
Dél, majd nyugat felé haladva jutottunk el Cortina d'Ampezzóba, mely városka ennek a térségnek a legismertebb települése. Hírnevét nem csak a szépségének köszönheti, hanem mert 1956-ban itt rendezték meg a téli olimpiát. Maga a városka is gyönyörű, de a várost körülvevő hegyek elképesztőek.
-
Innen dél felé haladtunk egyre mélyebben ebben a ..., szavakat nehéz rá találni vidékbe.
-
Ezekkel a káprázatos hegyekkel, sziklaormokkal, és ráadásul a fantasztikus növényzettel egyszerűen nem lehet betelni. A Falzerego hágónál egy kis sétát iktattunk be, és olyan érzésem volt, mintha "óriások" sziklakertjében járnánk.
-
-
Bár többször is jártunk erre, de sajnos a Falzerego hágó lanovkáját idő hiányában eddig nem volt alkalmam használni, pedig azt gondolom, életem egyik legnagyobb élménye lenne.
-
A Garda tó és környéke elsősorban nem a kulturális élményekre várók helye, de néha szükség lehet arra is, hogy csupán a szépségével ragadjon meg minket egy-egy vidék. Nem titkolhatom, hogy megszállott rajongói vagyunk a mediterrán növényzetnek, és egy őszi utazásunk egyik állomásán az ezen a környéken látottak nyári visszatérésre ösztönöztek minket. Hogy hogyan és miért alakulhatott ki ezen a helyen ez a különleges növényvilág, azt egy korábbi írásomban már összefoglaltam.
-
Megérkeztünk Malcesinébe. Az időjárás nem csak remek, de már fürdésre is alkalmas volt, és a növényzet olyan csodálatosnak mutatkozott, amiben csak legtitkosabb álmaimban mertem reménykedni. És itt nem csak a tóparti mediterrán növényzetre gondolok, hanem a Monte Baldo közel 2000 méteres fennsíkján található növények is talán a legszebb és legváltozatosabb formájukban voltak. Mindehhez egyetlen olyan emlékem sincs, hogy a nyárias meleg kellemetlen lett volna, ami gondolom a víz hűsítő hatásának következménye. Talán csak a víz volt pár fokkal hidegebb annál, ami igazán élvezhető lett volna..., na de mégis, a Garda-tóban fürdeni azért nagy élmény! Azt mindjárt itt elmondom, hogy aki a tóban fürdeni szeretne, az komoly, lábon szorosan megmaradó fürdőpapucsot vigyen magával, mert a talaj nagyon köves és nagyon iszapos! Igaz, nem sokáig kell ezt elviselni, mert úgy 20 méter után már senkinek nem ér le a lába! Tényleg csak úszóknak ajánlott!:-)
-
-
Bár többször is jártunk erre, de sajnos a Falzerego hágó lanovkáját idő hiányában eddig nem volt alkalmam használni, pedig azt gondolom, életem egyik legnagyobb élménye lenne.
-
A Garda tó és környéke elsősorban nem a kulturális élményekre várók helye, de néha szükség lehet arra is, hogy csupán a szépségével ragadjon meg minket egy-egy vidék. Nem titkolhatom, hogy megszállott rajongói vagyunk a mediterrán növényzetnek, és egy őszi utazásunk egyik állomásán az ezen a környéken látottak nyári visszatérésre ösztönöztek minket. Hogy hogyan és miért alakulhatott ki ezen a helyen ez a különleges növényvilág, azt egy korábbi írásomban már összefoglaltam.
-
Megérkeztünk Malcesinébe. Az időjárás nem csak remek, de már fürdésre is alkalmas volt, és a növényzet olyan csodálatosnak mutatkozott, amiben csak legtitkosabb álmaimban mertem reménykedni. És itt nem csak a tóparti mediterrán növényzetre gondolok, hanem a Monte Baldo közel 2000 méteres fennsíkján található növények is talán a legszebb és legváltozatosabb formájukban voltak. Mindehhez egyetlen olyan emlékem sincs, hogy a nyárias meleg kellemetlen lett volna, ami gondolom a víz hűsítő hatásának következménye. Talán csak a víz volt pár fokkal hidegebb annál, ami igazán élvezhető lett volna..., na de mégis, a Garda-tóban fürdeni azért nagy élmény! Azt mindjárt itt elmondom, hogy aki a tóban fürdeni szeretne, az komoly, lábon szorosan megmaradó fürdőpapucsot vigyen magával, mert a talaj nagyon köves és nagyon iszapos! Igaz, nem sokáig kell ezt elviselni, mert úgy 20 méter után már senkinek nem ér le a lába! Tényleg csak úszóknak ajánlott!:-)
-
Az elfogadható árban lévő szállást (Villa Nadia) már megtaláltam egy korábbi utazásunk alkalmával, amikor szerencsésen egy igazán csodálatos gyöngyszemre bukkantam Malcesinében. Nem is volt kérdéses, hogy ennél a hosszabb ott tartózkodásunknál is ezt a szállást vegyük igénybe..., sőt, lehet a szállás miatt utaztunk oda! :-) Ez a bizonyos szállás kb. 5-600 méterre volt a parttól, egy kis családi panzió, nem különleges berendezésű, de kellemes szobákkal, gyönyörű mediterrán kerttel és remek, változatos reggelivel. Egyetlen hibájaként felhozható, hogy nem volt kilátás a tóra, de nekem valahogyan ez nem hiányzott, amikor karnyújtásnyira olajfák leveleit rezegtette a lágy szellő az erkélyünknél. :-) Ja, a neve: Villa Nadia, a fenti linken részletesebb, képes leírás található róla.
-
Utazásunk képeiből montázsokat készítettem, ott vannak rajtuk a helyszínek nevei, amely helyszínekről, emlékeimet összegyűjtve, részletesebben is írok. Tudom, a montázsok nem olyanok, mint az egyes képek, de én szeretem őket, mert többet meg tudok így mutatni. A montázsok rákattintással nagyíthatóak.
-
MALCESINE
--
Utazásunk képeiből montázsokat készítettem, ott vannak rajtuk a helyszínek nevei, amely helyszínekről, emlékeimet összegyűjtve, részletesebben is írok. Tudom, a montázsok nem olyanok, mint az egyes képek, de én szeretem őket, mert többet meg tudok így mutatni. A montázsok rákattintással nagyíthatóak.
-
MALCESINE
Az első malcesinei képemen a városka kikötője, tópartja, és leandereinek töredéke látható!
-
Malcesine legjelentősebb látnivalója a híres Scaligeri vár, ha nem is olyan nagyon nagy látványosság, de mindenképpen megéri, hogy felkeressük. A kilátáson és állandó látnivalóin túl mindig van valamilyen érdekes kiállítás a termeiben. Valamikor régen Goethe is vendégeskedett a várban, ami akkor osztrák fennhatóság alatt állt. Sajnos tornyába nem lehetett felmenni, pedig onnan körültekinteni igazi gyönyörűség lehet!
- 
-
Malcesine girbegurba kis utcái elbűvölőek, kedvesek, színesek. Ami igazán különlegessé teszi Malcesinét és a többi tó körüli város, az a nagyon sűrű beépítettség mellett is mindenhol előtörő növényzetnek is köszönhető.
- 
-
-
Természetesen számtalan kellemesnél is kellemesebb kis éttermet rejtenek ezek az utcácskák, azt nem mondom, hogy alacsony, de elfogadható árakkal. Sajnos Olaszországban, és főleg annak frekventáltabb üdülőhelyein nem a magyar pénztárcákhoz szabják az árakat, de egy-egy hétig azért megfizethetőek.
-
MONTE BALDO
-
Ezt a kirándulást nem csak fizikai értelemben értékelem ennek az utazásnak a csúcspontjaként!
Malcesine közepéről indul egy szupermodern felvonó a tavat körülvevő hegyvonulat legmagasabb csúcsára, a Monte Baldóra. Nem tudhatom, hogy máskor milyen ott a növényzet, de azt hiszem, hogy nekünk nagy szerencsénk volt, mert akkortájt, vagyis június vége felé lehetett a legszebb. Mindenféle színű és formájú virágokat csodálhattunk lépten-nyomon változatos formákban, változatos színekben. És ráadásként még mormotákat is láttunk!
-
A kilátás az, amit talán leginkább elvárunk egy ilyen magaslati utazástól, de ez esetben az volt a legkevésbé tökéletes. Sajnos túl távol voltak a hegytetőtől a tavat körülvevő városkák, és a látási viszonyok sem voltak a legideálisabbak a tó felett megülő pára miatt. Egy távcső azért jól jöhetett volna, de sajnos mi azzal nem készültünk. Mindenesetre nagyon nagy élmény volt ott lenni, ha belefér az időbe vétek lenne kihagyni! Azt azonban valóban nem garantálhatom, hogy mindig olyan szép, mint amilyen volt június végén! Egy plusz pulcsit érdemes vinni, mert hűvös van odafenn, és egy kis szédüléssel is lehet számolni a hirtelen magasság változás miatt.
A felvonó kerékpárok felvitelére is alkalmas, izgalmas élmény lehet onnan lebringázni (persze nem a hegy tó felőli oldalán van a bringaút)!
- VARONE VÍZESÉS, TENNO TÓ
-
A Riva del Garda feletti hegyen található egy különleges természeti képződmény, mégpedig az alant látható Varone vízesés. Egy barlang sziklahasadékából zúdul alá elementális erővel a víz. A látványt eséllyel megússzuk szárazon, ez persze a vízbőségtől is függ. Na de honnan jön ez a víz? Lesz válasz a kérdésre, de előbb leírom, hogy itt, ahol a vízesés van, berendeztek egy különleges alpesi növénygyűjteményt, részletes feliratokkal is el vannak látva. Ha már ott vagyunk érdemes alaposan körülnézni.
-
Miután mindent láttunk, újra autóba ültünk, majd igen kacskaringós úton mentünk egyre feljebb, és feljebb. A hely, ahová értünk elég érdekesen volt bejárható, mert megérkezés után gyalogosan jócskán kellett lépcsőn lefelé menni (majd persze később vissza felfelé!). A Tenno tó partjára érkeztünk, ami egyrészt a színe miatt volt érdekes, de leginkább azért, mert ebből a tóból folyt a víz a Varone vízesésben! A tó színe a képemen annyira nem tűnik különlegesnek, lehet nem jókor jártunk ott, mert a neten olyan képek is vannak, amin majdhogynem foszforeszkál. A kis sziget a tó közepén nagyon aranyos volt, állítólag ha nem nagy a vízállás, át lehet sétálni..., már ha nem félünk, hogy leesünk a vízeséssel! :-) De a viccet félretéve elég időigényes ez a program, és elég fárasztó is. Persze ha van időnk...
-
LIMONE
-
Ezen utazásunk csúcspontjának tarthatjuk ezt a limonei kirándulást még akkor is, ha azért annyira nem volt jó, amennyire reméltük. Az, hogy Malcesinéből hajóval lehetett átmenni Limonéba, az mindenképpen csodálatos lehetőség volt, amit semmiképpen nem hagyhattunk ki. Egy korábbi utazásunkon már jártunk Limonéban is, és akkor nagyon tetszett nekünk, reméltük a viszontlátást. Ráadásul kis természetes strandja is elég vonzó volt, ám engem leginkább az akkor már teljes pompájukban lévő leanderek vonzottak. Ez utóbbiban nem csalatkoztam, valóban a legtöbb virágözönnel fogadott, és már a bougainvilleák is beindították a virágzást.
-
-
Limone sokak szerint a Garda-tó legszebb városkája. Amikor először voltam ott, akkor engem is elvarázsolt, amikor másodszor, már nem annyira, amikor harmadszor, akkor legjobban a vadkacsák úszkálása ragadott meg. Az igazság az, hogy nem is a sok turistával van baj, hanem az őket kiszolgáló egységek számával. De félretéve a negatív hozzáállást tényleg egy igazi gyöngyszem..., hiszen nem véletlenül megy az a sok turista oda..., köztük mi is, háromszor! :-)
-
-
-
A városka nem véletlenül viseli a limone, vagyis a citrom nevét, ezen a fenti képemen nagyon jól látszanak a fehér betonoszlopok, amik mellett sorjáztak a citromfák. Annak idején komoly citromtermesztés folyt itt, de sajnos az egyik fagyos télen tönkrementek a citromfák! Ma már inkább a turizmusból élnek az ott lakók, mintsem ezt a kockázatos vállalkozást újrakezdték volna. Így az egykori oszlopok, melyekhez a citromfákat kötözték, ma már csak emlékeztetőül álldogálnak itt-ott a hegyoldalon. Néhány szálloda homlokzata olyan, mintha felhasználták volna az építésnél az oszlopokat.
-
-
Abban, hogy áthajóztunk Limonéba, szerepet kapott kicsiny strandjának egyedi szépsége is. Kényelmesnek persze nem volt mondható, ráadásul a nap is hol sütött, hol nem. A vízpart itt különösen köves és mellette süppedős az altalaj, a víz meg hideg volt ..., na de azt akkor is kevesen mondhatják el magukról, hogy strandoltak Limonéban! :-)
-
-
Persze egy kis városnézésre is szakítottunk időt, és megállapítottuk, hogy ma is mindenképpen a citrom itt az igazi sztár! Mindenféle felhasználása lehetséges, és mindenféle formában hozzá lehet jutni a tömérdek ajándékboltban. És persze a leanderek és egyéb mediterrán növények is káprázatosak. A sétában elfáradtan a legjobb ülni a tó partján egy padon, nézni a fodrozódó vizet, és a boldognak látszó vadkacsákat.
-
-
-
Ezt a képet csak a teljesség kedvéért a leander rajongóknak küldöm! Vétek volt, hogy parkolónak használták azt a területet, amikor közvetlenül mellette van egy hatalmas parkolóház. De Limone annyira népszerű hely, hogy úgy tűnt akkor, ez így marad talán örökre.
-
-
De nem maradt úgy örökre, mert ezt a fenti képet már egy 2015-ös tavaszi villámlátogatásunk alkalmával készítettem, és ott bizony már nincsenek parkoló autók! :-) Igaz, felfestett aszfalt még van, de hátha egyszer az is eltűnik! (Meg ezek a szerintem a leanderek finom színéhez nagyon nem illő rikítóan piros muskátlik is eltűnhetnének!)
-
Ha már említem ezt a 2015-ben átélt utazást, amiben tényleg csak villámlátogatásként volt szerepe Limonénak, akkor írnom kell valami nagyon izgalmasnak tűnő dologról.
-
-
Szerintem messze nem volt olyan izgalmas, mint amilyen a híre, de azért leírom a tapasztalatainkat, hátha valaki kedvet kap hozzá!:-) Ha megyünk Limonétól dél felé 5-6 kilométert az SS45-ös úton, akkor egyszer csak elérünk ehhez az elágazáshoz, és akkor gyorsan jobbra be kell fordulni abba a sötét alagútba ahhoz, hogy hamarosan az alanti képeken lévő látványokat láthassuk. A szemben lévő egyik táblára nagy betűkkel fel van írva, hogy Tremosine.
-
-
Ez az ősrégi, sziklába vájt út tette lehetővé, hogy a környéken lévő falvacskák (egy szóval Tremosine) lakói kijuthassanak a tópart menti útra.
-
-
Persze nem csak ennyi ez az út, de számunkra csak ott lehetett biztonsággal megállni, kiszállni az autóból, fényképezgetni. Voltak necces helyzetek a szembe jövő autókkal, de persze mindenki vigyázott, ha kellett, hátratolatott. Találtam egy videót, nem teszem fel ide, hiszen nem az enyém, de a címét biztosan elárulhatom: "Gole delle Tremosine".
-
-
A hajókázás vissza Malcesinébe ismét nagyon kellemes volt, a vár, a kikötő és a természet a tóról is csodaszép!
-
GARDA
-
-
Abban, hogy áthajóztunk Limonéba, szerepet kapott kicsiny strandjának egyedi szépsége is. Kényelmesnek persze nem volt mondható, ráadásul a nap is hol sütött, hol nem. A vízpart itt különösen köves és mellette süppedős az altalaj, a víz meg hideg volt ..., na de azt akkor is kevesen mondhatják el magukról, hogy strandoltak Limonéban! :-)
-
Persze egy kis városnézésre is szakítottunk időt, és megállapítottuk, hogy ma is mindenképpen a citrom itt az igazi sztár! Mindenféle felhasználása lehetséges, és mindenféle formában hozzá lehet jutni a tömérdek ajándékboltban. És persze a leanderek és egyéb mediterrán növények is káprázatosak. A sétában elfáradtan a legjobb ülni a tó partján egy padon, nézni a fodrozódó vizet, és a boldognak látszó vadkacsákat.
-
-
-
Ezt a képet csak a teljesség kedvéért a leander rajongóknak küldöm! Vétek volt, hogy parkolónak használták azt a területet, amikor közvetlenül mellette van egy hatalmas parkolóház. De Limone annyira népszerű hely, hogy úgy tűnt akkor, ez így marad talán örökre.
-
De nem maradt úgy örökre, mert ezt a fenti képet már egy 2015-ös tavaszi villámlátogatásunk alkalmával készítettem, és ott bizony már nincsenek parkoló autók! :-) Igaz, felfestett aszfalt még van, de hátha egyszer az is eltűnik! (Meg ezek a szerintem a leanderek finom színéhez nagyon nem illő rikítóan piros muskátlik is eltűnhetnének!)
-
Ha már említem ezt a 2015-ben átélt utazást, amiben tényleg csak villámlátogatásként volt szerepe Limonénak, akkor írnom kell valami nagyon izgalmasnak tűnő dologról.
-
Szerintem messze nem volt olyan izgalmas, mint amilyen a híre, de azért leírom a tapasztalatainkat, hátha valaki kedvet kap hozzá!:-) Ha megyünk Limonétól dél felé 5-6 kilométert az SS45-ös úton, akkor egyszer csak elérünk ehhez az elágazáshoz, és akkor gyorsan jobbra be kell fordulni abba a sötét alagútba ahhoz, hogy hamarosan az alanti képeken lévő látványokat láthassuk. A szemben lévő egyik táblára nagy betűkkel fel van írva, hogy Tremosine.
-
Ez az ősrégi, sziklába vájt út tette lehetővé, hogy a környéken lévő falvacskák (egy szóval Tremosine) lakói kijuthassanak a tópart menti útra.
-
-
Persze nem csak ennyi ez az út, de számunkra csak ott lehetett biztonsággal megállni, kiszállni az autóból, fényképezgetni. Voltak necces helyzetek a szembe jövő autókkal, de persze mindenki vigyázott, ha kellett, hátratolatott. Találtam egy videót, nem teszem fel ide, hiszen nem az enyém, de a címét biztosan elárulhatom: "Gole delle Tremosine".
-
A hajókázás vissza Malcesinébe ismét nagyon kellemes volt, a vár, a kikötő és a természet a tóról is csodaszép!
-
GARDA
-
-
A strandolós malcesinei nap délutánján elautóztunk a Garda nevű városkába. Hangulatát, szépségét illetően kellemes színfoltja volt az utazásnak. Igaz, a parányi városka sok különlegességgel nem szolgál, 1 óra alatt bőven megtekinthető még kirakatokat nézegetve is.
-
A tó partján viszont jó sokat el lehet időzni egy fárasztó nap után, csak ülni egy padon, és nézni a vizet, a tó körül mindenhol a nyaralókat szórakoztató (és kihasználó) vadkacsákat. Na meg aztán rengeteg alkalmi étterem várja vendégeit, amit mi sem hagyhattunk ki az egész napi "fáradalmak" után. :-)
-
RIVA DEL GARDA
-
Az utolsó napra hagytuk a tó talán legnagyobb városát, ami abban is különbözik a legtöbb garda-tavi várostól, hogy sík terepen fekszik. Ennek oka nyilván a hegyi folyók által leérkezett hordalékok lerakódása. Riva del Garda történelmi szempontból is jelentős osztrák város volt, ami csak az első világháború után lett az Olasz királyság része. Ez az osztrák hatás természetesen érezhető a városon, ami ugye attól is más, mint amit megszoktunk a tó mellett, hogy nagy és lapos területen fekszik. Talán nem annyira romantikus, nem annyira olaszosan "rendetlen", de azért igazán kellemes városka.
-
-
RIVA DEL GARDA
-
Az utolsó napra hagytuk a tó talán legnagyobb városát, ami abban is különbözik a legtöbb garda-tavi várostól, hogy sík terepen fekszik. Ennek oka nyilván a hegyi folyók által leérkezett hordalékok lerakódása. Riva del Garda történelmi szempontból is jelentős osztrák város volt, ami csak az első világháború után lett az Olasz királyság része. Ez az osztrák hatás természetesen érezhető a városon, ami ugye attól is más, mint amit megszoktunk a tó mellett, hogy nagy és lapos területen fekszik. Talán nem annyira romantikus, nem annyira olaszosan "rendetlen", de azért igazán kellemes városka.
-
-
Talán itt van a tó körül a legnagyobb és legjobban kiépített strand, gyönyörű parkos területen. Hibája viszont, hogy a magas hegyek viszonylag korán maguk mögé rejtik a napot, így ebben az előszezoni időszakban még bizony elég hűvös volt délután. Az erőteljesebb széljárás miatt a tónak itteni része a szörfösök talán legkedveltebb találkozóhelye. -
A városka útjait több helyen leander fasorok szegélyezik, itt fenn az első képen fehér virágú leanderfákat láthatunk pálmafákkal vegyítve.
-
Épületei többségükben régiek, érdekesek, szépek, hol németesek, hol olaszosak, de van összhang a városban.
-
Van egy múzeuma is, bevallom, nem tudom, hogy melyik az, de gyanítom, hogy a fenti képeken látható toronnyal kapcsolatos, mert a jeggyel a 34 méter magas Apponale torony is látogatható. Sajnálom, hogy ezt is kihagytuk, mert biztosan nagy élményben lett volna részünk.
-
A város leanderei már tényleg csak habok a tortán! Mindenképpen fantasztikus, hogy egy olyan északon lévő tó mellett mindenfelé ilyen mediterrán növényi csodákat láthatunk! Ennek nagyon egyszerű oka van, ugyanis a délről áramló meleg levegőket a hegyek felfogják, a rendkívül mély tó (átlagosan 130 méter!) nem tud befagyni, és a fölötte képződő pára miatt nincs igazán számottevő fagy. Ennek az időjárásnak volt köszönhető a limonei citrom világhíre, ám az nem tartott örökké. A pálmák és a leanderek úgy tűnik, hogy szívósabbak, így a Garda-tó növényzetével is vonzza a szép látványokra vágyó turistákat.
-
MANTOVA
-
Ebben az egész utazásban szerepelt némi strandolás is, így egész napos városnéző kirándulásunk csak egy volt, mégpedig Mantovába. A városkának neve majd mindenkinek ismerősen csenghet a Rómeó és Júliából, hiszen Rómeó "ide menekül Veronából Júlia családjának haragja elől":-) Na de nem ettől fontos ez a város, hanem valóban komoly szerepet töltött be egykor Itália történetében. Ennek megfelelően egy tökéletes, de turisták által azért nem igazán ostromolt városka.
-
Mantova egyik érdekessége, hogy az őt majdnem körülvevő Mincio folyó itt oly módon kiszélesedik, hogy tónak tűnik. A városba három hosszú "földcsíkon" lehet bejutni, amikbe kis hidak vannak beiktatva. Mi a Ponte San Giorgión érkeztünk, és egyhamar a Piazza Sordellóra jutottunk..., igaz, akkor már autó nélkül.
-
-
A fenti képen
nagyjából látszik az egész Piazza del Sordello, ami a város legfontosabb tere.
Nem csak a klasszicista stílusban átépített Duomónak, hanem minden ott
álló épületnek jelentősége van. A templomtól a képen balra látható
épület a püspöki palota, a jobbra lévő, igazán középkori, téglából
épült palota pedig a városvezetés, a Signoria épülete volt addig,
ameddig a várost egyeduralkodóként irányító Gonzaga család
palotaegységének a legrégibb és legfontosabb épülete nem lett.
-
-
Részletek a homlokzatokról, főleg a második kép érdekes, a különleges elbánásban részesített rabok abban a ketrecben voltak közszemlére téve.
-
-
A Duomo homlokzata és belső tere is klasszicista stílust kapott, csak az oldalfala őrizte meg eredeti gótikus stílusát, mely egy időben épült a Signoria szintén gótikus épületével.
-
Ezen a fenti térképen balra az a "szürke téglalap" a Piazza del Duomo, onnantól a Gonzagák birodalma terjeszkedik.
- 
-
A Gonzagák palotáinak, kertjeinek sora a folyópartig ér, lejjebb meg általam készített képek láthatóak, némelyeket többnyire kapukon keresztül készítettem. Sajnos a palotaegyüttes megtekintése elég hosszú időt vesz igénybe, kb. fél napot, így erre nem volt lehetőségünk, amit máig nagyon sajnálok.
A Gonzaga család egyike volt Itália nagy nemesi családjainak, de talán a leghíresebb tagja Isabella d'Este, aki a ferrarai herceg lánya és II. Francesco Gonzagának, Mantova egyik hercegének felesége volt. Élete kész regény, ami meg is vagyon írva, nagyon érdekes olvasmány (Maria Bellonci, Intim reneszánsz).
-
A Piazza del Duomót elhagyva hamarosan a Piazza Brolettóra érkezünk, ahol a Palazzo del Podesta látható, melynek falán a város leghíresebb szülöttének, Vergiliusnak kicsiny szobra áll.
-
Közvetlenül a Piazza del Podesta mellett van a Piazza delle Erbe, melynek fontos épületei a Torre del Orologio , és a Rotonda San Lorenzo.
- 
-
Mantova legizgalmasabb temploma a Leon Battista Alberti által tervezett reneszánsz stílusú San Andrea templom, amit legnagyobb bánatomra már nem találtunk nyitva.
-
A valamivel fentebb látható térkép bal felső sarkában látható ennek az épületnek, a grófi Canossa család házának helye. Matilde di Canossa grófnő arról volt híres, hogy egykoron IV. Henrik német-római császárt 3 napos mezitlábas várakozásra kényszerítette canossai vára alatt, ami esemény a történelemben "canossa járás"-ként ismeretes. Ezek a márvány kutyák (olaszul a kutya "cane") őrzik több száz éve a mantovai Canossa palota bejáratát, de gondolom a grófnő sosem élt itt, bár régi, de olyan régi nem lehet az épület. Ez a Canossa járás történet azóta is fontos eseményként van számontartva Mantovában, ottjártunkkor is plakátok hirdettek egy ehhez kapcsolódó történelmi játékok időpontját.
-
A "rabbi háza" tele van ilyen kis domborművekkel, feltételezhető, hogy középkori mantovai épületeket ábrázolnak.
- 
Az ablakok változatossága nagyon feltűnő volt, igazán széppé tették az épületeket a belvárosi házakon.
- 
Máshol meg csinos házakban, szép növényzettel övezett csatornákban, megint máshol árkádokkal szegélyezett utcákban gyönyörködhetünk..., a városka tele van meglepetésekkel!
-
A fenti montázs két felső képén különleges építményt látunk, egy Giulio Romano által tervezett hidat . Ez a négy sornyi, különböző mintákkal díszített különös formájú oszlopokból álló híd közlekedés mellett halpiacként is volt használatos a régi időkben. Mantovában elég szerteágazó csatornahálózatot láthatunk, itt-ott hidak keresztezik egymást. A jobb alsó kép erről a hídról készült, és amit a képen láthatunk, az az egyéb árukat forgalmazó piac színtere volt.
- 
Amikor már leáldozóban volt a Gonzagák hatalma Mantovában, az egyik herceg akkor építtette magának Giulio Romanóval ezt a hatalmas palotát. Sajnos olyan későn értünk oda, hogy bemenni már nem tudtunk, pedig bizonyára ez is érdekes lett volna. Az "én mindent megengedhetek magamnak" életérzés örökbecsű emléke.
Mantova alaposabb megtekintésére kellene legalább két nap!
- - - - - - - - - - - - -Mantova alaposabb megtekintésére kellene legalább két nap!
Végső következtetésként el kell mondanom, hogy a Garda tónak és környékének megismerése bizony nem egy, hanem legalább két hetet igényelne, sőt, annál is többet. Sajnos fantasztikus városok maradtak ki nálunk is a sorból, köztük a legnagyobb hiány Sirmione, amit az elsők között kellene látni. Ráadásul a közelben van Verona is (amit mi egy korábbi utazásunkkor megnéztünk), azt is érdemes számba venni! És fontos, hogy számolni kell sajnos gyakran közlekedési nehézségekkel is! Keskeny a tavat körülvevő út és sok a város, sok az autós, sok a kerékpáros! Ám amikor mi voltunk június végén, július elején, még ez nem volt veszedelmes, de mint minden tóparti hely bizonyára július közepe táján kezd igazán nyüzsgő lenni. De a Garda-tónak nem kell feltétlenül a strandolásról is szólnia, anélkül is tökéletes utazásban lehet részünk. Sőt, anélkül igazán, de azért olykor alkalmazkodni is kell utastársaink igényeihez.
