Garda tó
San Vincenzo
Lajatico
Volterra
Siena
Monteriggioni
Massa Marittima
Monte Argentario
Lucca
Egy év utazás nélkül..., na nem mintha nem lett volna erős a vágyakozás Olaszország iránt, csak voltak az utazás ellen szóló érvek is. Na de mindegy, a lényeg, hogy ismét útrakeltünk, és Toszkána alaposabb megismerése céljából San Vincenzót választottuk támaszpontnak. Ez a majdnem jelentéktelen városka a toszkán tengerpart déli részén található, ahonnan sok érdemes település elérhető, amellett még, lévén szeptember, kis strandolás is szóba jöhetett. Hárman indultunk ezúttal útnak, egy nagynéni volt a partnerünk.
Örömteli változás, hogy ekkortól már volt fényképezőgépem, ami most igazából nehezíti is a jelenlegi dolgomat, nem tudom, hogy hogyan fogok tudni szelektálni olyan sok fénykép közül. Gyanítom előre, hogy települések adta albumok lesznek mellékelve.
-
-
A távoli helyszíneknél mindig úgy tervezek, hogy az úton odafelé és visszafelé is beiktatok egy-egy megállót. Ez esetben odafelé Malcesinében foglaltam egy éjszakára szállást, visszafelé meg Luccában kettőt. A Garda tó mellett már járt egyszer a férjem, és csodákat mesélt róla, így nagy vágyam volt látni, és ennek megfelelően szerveztem a programunkat. Persze nem felejtkezhetek el az odavezető csodálatos útról, nagyon szép volt Ausztrián áthaladnunk, a Brenner hágó környéke is érdekes volt, de az igazi izgalmak a Garda tóhoz közelítve kezdődtek.-
-
LIMONE volt az első megállónk a tó partján, és nem csalatkoztunk, hiszen igazi gyöngyszemként ragyogott számunkra. Maga a városka, és annak csodálatos fekvése a tó partján kicsit ősziesen is nagyon kellemes emléket hagyott bennünk.
-
-
-
-
-
Innen átautóztunk a part menti úton MALCESINÉBE, ahová a szállásunkat foglaltam. Ez a szállás egy külön élmény volt számunkra, de erről majd egy másik utazásnál mesélek.-
-
-
Esteledett már amikor Malcesine belvárosába eljutottunk, de arra mindenképpen elég volt az időnk, hogy tudjuk, vissza kell majd térnünk abba a különleges hangulatú édenkertbe. Ekkor még Malcesinét csak megállómak tekintettük, de varázslatos hely, ami még a tavon és a városon túl is élményekkel kecsegtet.
-
VERONA
-
Korán indulva messzinek tűnt az este, amikorra San Vincenzóba kellett érkeznünk, így veronai villámlátogatással kezdtük a következő napot. Immár a második, de sajnos ezúttal is rövid alkalom volt..., de jó is lenne egyszer néhány napot eltölteni abban a csodálatos városban, ahol izgalmasabbnál izgalmasabb történelmi emlékek között bóklászhatnánk! De akkor is idő hiányában olykor szinte futnom kellett, hogy mínél többet láthassak belőle! Először úgy volt, hogy a San Zéno templom mellett állunk meg, aminek én nagyon megörültem, mert nagyon vágytam látni azt az ősi templomot. Sajnálatomra többségi döntés született arról, hogy a belvároshoz közelebb keressünk parkolóhelyet. Ha emlékezetem nem csal, akkor a Ponte Nuovón keltünk át, akkor még észre sem véve a középkori Ponte Pietrát. Immár két rövidre sikerült veronai látogatásunk alkalmával egyetlen veronai templomba sem jutottam be..., na de volt látnivalóm bőven ekkor is, hiszen most is a Piazza delle Erbénél kezdtük a nézelődést, és ugye ekkor már volt fényképezőgépem!
Esteledett már amikor Malcesine belvárosába eljutottunk, de arra mindenképpen elég volt az időnk, hogy tudjuk, vissza kell majd térnünk abba a különleges hangulatú édenkertbe. Ekkor még Malcesinét csak megállómak tekintettük, de varázslatos hely, ami még a tavon és a városon túl is élményekkel kecsegtet.
-
VERONA
-
Korán indulva messzinek tűnt az este, amikorra San Vincenzóba kellett érkeznünk, így veronai villámlátogatással kezdtük a következő napot. Immár a második, de sajnos ezúttal is rövid alkalom volt..., de jó is lenne egyszer néhány napot eltölteni abban a csodálatos városban, ahol izgalmasabbnál izgalmasabb történelmi emlékek között bóklászhatnánk! De akkor is idő hiányában olykor szinte futnom kellett, hogy mínél többet láthassak belőle! Először úgy volt, hogy a San Zéno templom mellett állunk meg, aminek én nagyon megörültem, mert nagyon vágytam látni azt az ősi templomot. Sajnálatomra többségi döntés született arról, hogy a belvároshoz közelebb keressünk parkolóhelyet. Ha emlékezetem nem csal, akkor a Ponte Nuovón keltünk át, akkor még észre sem véve a középkori Ponte Pietrát. Immár két rövidre sikerült veronai látogatásunk alkalmával egyetlen veronai templomba sem jutottam be..., na de volt látnivalóm bőven ekkor is, hiszen most is a Piazza delle Erbénél kezdtük a nézelődést, és ugye ekkor már volt fényképezőgépem!
-
-
-
-
Veronai kirándulásunk legnagyobb élménye mindenképpen az volt, hogy felmehettünk a Városháza tornyába, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a városra.
-
-
-
Ami itt Veronában a legnagyobb csoda, az természeresen a rómaiak uralta korszakban épült Aréna, ahová persze nem lehetett bemenni, de korábban a kilátó toronyból láttuk, és természetesen az utcáról is grandiózus élmény.
-
Veronai kirándulásunk legnagyobb élménye mindenképpen az volt, hogy felmehettünk a Városháza tornyába, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a városra.
-
-
-
-
A Városházától pár lépésnyire egy igen különleges sírkertet láthatunk, betérni nem lehet, de az utcáról is csodálható a létesítmény. A Scaligieri uralkodó család tagjainak nyughelye ez a kicsiny temetőkert, ahol igen különleges síremlék látványában lehet részünk az utcáról.
-
Azután jött csak a séta a városban, gyönyörű utcákon jutottunk el a Piazza Brára, Verona legnagyobb terére, ahol a római kori Aréna is látható.
-
-
De előtte még természetesen "be kellett ugranunk" Júlia állítólagos házának kertjébe, megcsodálni állítólagos erkélyét és a képzelet szülte szobrát. Alapvetően majdnem mindegy, van egy ház, annak van egy szép erkélye..., kell ennél több bizonyosság egy olyan történethez, ami feltehetően meg sem történt? :-)
-
-
-
Ami itt Veronában a legnagyobb csoda, az természeresen a rómaiak uralta korszakban épült Aréna, ahová persze nem lehetett bemenni, de korábban a kilátó toronyból láttuk, és természetesen az utcáról is grandiózus élmény.
-
Aztán jött a közvetlenül mellette lévő Piazza della Signoria, megtetézve egy kis magaslati levegővel, ugyanis nagy örömünkre felmehettünk a Városháza tornyába! Mint mindig, ha ilyen alkalom adódik, ez volt ottjártunk legkimagaslóbb élménye is, immár nem csak fizikailag, de érzelmileg is.
-
-
Onnan már gyors séta Verona egyik legszebb utcáján a Piazza Brához, ahol férjem és a nagynéni egy kis pihenést engedve maguknak egy pohár sörrel, lehetővé tették számomra, hogy elszaladjak még ide-oda.
-
-
Elfutottam a Scaligieri várhoz is, hadd lássam legalább kívülről, majd még megkerestem a római Diadalívet is. Verona sajnos ennyivel "ki is lett pipálva", mert még időben San Vincenzóba kellett érnünk.
-
SAN VINCENZO
-
-
Ezek a fenti képek akkor készültek, amikor Monteargentarióból San Vincenzóban lévő szállásunkra autóztunk, majd megérkezve le kellett még mennünk a tengerpartra. Bár mi nem sok időt töltöttünk a tengerparton, inkább csak kirándulások után hazafelé egy kicsit, de mindig izgalmas a tenger!
-
Mit is írjak róla..., San Vincenzo egy hangulatos, de különösebb szépségekkel nem igazán rendelkező üdülőváros Olaszország nyugati tengerpartján. A szállásunk messze volt a belvárostól, így az, hogy egy hétig ott laktunk..., illetve hát inkább aludtunk, nem tette nagyon emlékezetessé. A tenger azonban nagyon izgalmas volt, hiszen minden alkalommal más arcot mutatott. Igaz, mi vagy reggel, vagy este látogattuk meg, napközben inkább felfedező utakat tettünk, de jó volt odamenni és akár csak nézni, hallgatni..., onnan indulni, oda visszatérni. Néhányszor azért fürödtünk is :-) A férjem és a nagynéni inkább, én többnyire a fényképőgéppel voltam elfoglalva :-)
-
Nevezetesnek mondható épülete nem igazán volt, de hangulatos kis üdülővárosnak megfelelt! :-)
_
-
-
-
-
Néhány montázs a városról, és az utolsó az üdülőről. A medencét sosem használtuk, de a tengert se sokat. Maga a szállás nem volt rossz, és volt egy remek kis boltja sok-sok echte olasz finomsággal. Az utolsó turnus volt a mienk, és képzeljétek el, az ott lévő kis bolt, ami elég sok olasz kulináris kincset tartalmazott, az utolsó napon megvendégelt minket mindenféle olasz ínyenséggel. A vendéglátás után volt egy kis kiárúsítás is, amit nyílván nem volt kötelező kihasználni, de vettünk mi is jókedvvel, jószívvel sokféle finomságot.
_
BOLGHERI
-
Ennek a városkának hírneve nem annyira szépségében rejlik, mint inkább abban a fasorban, amiben halad a dimbes-dombos út feléje. De azért nem elhanyagolható az itt készülő világhírű bor és olíva olaj sem. Nekünk magyaroknak meg valamelyest büszkeségünk, hogy az emigrált (majd hazatérő) magyar Zwack család is részese volt az itteni borkultúra világhírűvé tételének.
-
-
-
-
-
MASSA MARITTIMA
-
Remélem a fényképeim jól mutatják, hogy egy nagyon szép városról fogok most mesélni..., de sajnos nem sokat. Nem tudok róla sokat, nem számít a turisták kedvenceinek élvonalába, így többnyire az útikönyvek se írnak róla, nem nagyon propagálják. Pedig megérdemelné..., csak hát mindenkinek szelektálni kell, hiszen annyi errefelé a szépség!
-
-
-
-
-
-
Sétáltunk egy jó nagyot, talán a képeim érzékeltetik a város hangulatát. Kőkemény középkor némi reneszánsszal fűszerezve.Eléggé tipikus olasz város egy magaslaton. Ezeket szeretjük :-) Tudni szinte semmit sem tudok róla, akár csak a többi környéken lévő városról. Az útikönyvekben kevés adatot találni, érzelmileg meg, mivel nem tudtunk róluk szinte semmit, nem annyira érintett meg. Szép volt, és jó volt ott is lenni, de semmitől nem maradt örökre emlékezetes..
-
VETULONIA
-
Mint a legtöbb város errefelé, Vetulonia is hegytetőn van és etruszk alapokra épült. Állítólag azokat a hatalmas köveket az egyik épület alapozásánál még etruszkok hordták össze, majd építették rá otthonaikat. Úgy legyen! Nem is tudom, hogy Olaszországban használnak-e kisebb településekre más szót, mint város, sajnos nem tudok olaszul, de az útikönyvek minden települést városnak neveznek. Vetulonia a városok legkisebbjei közé tartozik, főként etruszk emlékei miatt érdekes az utazók részére. Lakóinak száma igen alacsony lehet, és azok is inkább az idősebb korosztályból kerülhetnek ki. Olyan volt,mintha majd mindenki aludt volna a városkában..., de lehet inkább nem voltak, akik aludhattak volna.
-
-
-
POPULONIA
-
Itt mai város éppencsak hogy létezik a föld felett, de komoly ásatások folynak a tengerpart közeli fövenyen és a hegyoldalban. Populónia azért egyetlen most is élő utcájával és természetesen egy szép Medici vár maradványaival jelentőségének teljes tudatában várja az utazókat, és büszkén tárul elénk.
-
-
-
MONTE ARGENTARIO
-
Ha van valami, amit a toszkán tengerparton nem lenne szabad kihagyni, az Monte Argentario. Bevallom nem is tudom honnan jött az ötlet, hogy oda nekünk el kell mennünk, de nagy élmény volt, az biztos! Millió képem van, így aztán nem könnyű közöttük válogatni. Montázsokat innen nem szívesen csinálok, hiszen önállóan szépek igazán, de annyi a kép, hogy kénytelen leszek összezsúfolni őket. Monte Argentario egy sziget, amit a tengerben lévő homokzátonyokra épített mesterséges utakkal tettek autóval megközelíthetővé. Ott élni állandóan bizonyára kevesen élnek, de a nyaralóikban ott élőknek, a szállodákban lakóknak és a többnyire egy napos turisták számára fenséges élményt nyújthat. Ha a térképet megnézzük azt hiszem inkább mondhatnánk szigetnek, mint félszigetnek. Magának a szigetnek az úthálózata csak a városokban tökéletes, a sziget belsejében nagyjából elfogadható. Ez azt jelenti, hogy van egy kb. 5 százaléknyi szakasz közelében, amin ugyan át lehet menni kb 10 km-es sebességgel, de még így is komoly kockázati tényezővel az autónkat illetően. Ez a szakasz ha a szigetre érünk Porto Stefano felől menve indulva felfedező utunkrahamarosan észlelhető, egy-két kilométeren belül (tán annyi sem) másik irányba menve viszont sok kilométer után érjük el. Addig vígan haladunk az elfogadható aszfalton! Gyanítom, hogy akik Porto Ercole felől akarnak átautózni a szigeten, azok nem tudván, hogy meddig olyan rossz az út, inkább visszafordulnak, de a másik irányból nagyon nagy lenne ez a kerülő. Amilyen sok szépséget láthatunk, tán megérné a visszaúton is gyönyörködni. Majd a leírásban odaérve képeket is mutatok, bár lehet azok nem olyan félelmetesek, mint amilyennek az autóban ülve láttuk, éreztük.. Lehetséges persze, hogy azóta ott is megcsinálták az utat, de én gyanítom, hogy szándékosan van az így a motorosok miatt.
-
-
-
-
-
-
-
-
Átérve a földsávon még elég hosszan autózni kell, hogy Porto Santo Stefano városkába érkezzünk. Monte Argentariónak csupán két városa van, melyeket a szigeten ez az egyetlen út köt össze, nem túl magasan és talán többségében a part mentén, a tengert látva. Ha ezen az úton nem megyünk végig, akkor szinte semmi értelme nem lett volna Monte Argentarióra látogatni. A városkák modernek, a jachtok csillogóak..., szép, de azért semmi különös..., ám ez az őket összekötő út nem csak az adrenalin szintünket növeli, de annyi szépséges partszakasz látványával örvendeztet meg, hogy csak kapkodjuk a fejünket! Sokat mondani nem tudok erről a jómódú toszkánok és rómaiak "nyaralószigetéről", de a képeim remélem kedvcsinálóak lesznek egy ilyen kiránduláshoz!
SIENA FELÉ...
-
ABBAZIA DI SAN GALGANO
-
-
-
-
MONTERIGGIONI
-
Parányi városka, de mint erőd valamikor, a folyamatos csatározások idején, fontos szerepe lehetett. Falai áthatolhatatlannak tűnnek.
-
-
-
SIENA
-
Siena Olaszországi viszonylatban is szinte páratlanul gyönyörű és izgalmas város. Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla. Maga a dombtetős elhelyezkedés toszkán sajátosság, de mégis itt annyira más a hangulat, mint bármely más toszkán városban. Állítólag ridegebb, de ez nem igaz, nem is lehet rideg az a város, melynek falai, burkolatai szinte kizárólag téglavörösek, téglasárgák.. Siena volt a történelem folyamán Firenze nagy-nagy ellenfele..., és nem csak szépségben, hanem szinte mindenben.
-
-
Társaim inkább egy pohár sört választottak a Campo egyik vendéglőjében, én azonban bementem a Városházába.
-
-
-
-
A földszinti termek valóban palota szerű élményt okoztak, hatalmas méretek, hatalmas festmények a falakon, pompa, pompa és pompa.
-
-
-
Az emelet kicsit jobban izgatta a fantáziámat, ott is elsősorban az a kis terem, ami Jacopo della Quercia szobrászati művészetét mutatja be. Kicsi a terem és kevés benne a mű, azok is csupán másolatok, de így is érdekesek. A termecske közepén egy luccai úrhölgy sírfedelének másolata látható, a falakon meg a művész Bolognai Székesegyház bejáratát díszítő domborműveinek másolataiban gyönyörködhetünk. Középen a kép a bolognai eredeti alkotást mutatja..., sok ugyan nem látszik a domborművekről, de elképzelhetjük legalább :-) Így utólag bevallom, nem tudtam, hogy ez a kiállítás itt volt, arra sem emlékszem, hogyan jutottam el hozzá, de bizonyára ki volt valahol írva. Nem egyértelmű a dolog, mert az emeleten van, de mert mindig is valamiért vonzott a művész munkássága, nagy örömömre szolgát amit ott láttam.
-
-
A téren lévő gyönyörű szökőkút domborművei is Jacopo della Qercia munkásságát dícsérik. Csodálatos volt azon a téren lenni, üldögélni kicsit a naptól átmelegedett köveken. Nincs a világon másik tér, ahol oly természetességgel ülnének az emberek a földön, mint itt. Volt nemrégiben próbálkozás a betiltására, de egy ilyen hagyományt nem lehet csak úgy eltörölni, ma is ülnek a földön, és ülni fognak, amíg világ a világ.
-
-
Fájó szívvel, de el kellett hagynunk a Campót, az időnk vészesen fogyott. Hova máshova siethettünk volna, mint a sienai Duomóhoz.
-
-
Kellemetlen meglepetésként ért minket, hogy az épületnél renoválás folyt, de szerencsére a homlokzat már túl volt a munkálatokon. Azért nem volt könnyű úgy lefotózni a homlokzatot sem, hogy ne legyen benne valami oda nem illő, de sikerült. Tulajdonképpen örülhettünk is, mert a homlokzat már felújítás utáni szépségét mutatta. Igaz, szerintem ennek a templomnak nem a reneszánsz stílusú homlokzata a legfőbb értéke..., sőt, igazából nem illik sem a városhoz, sem a templom fantasztikus belső összhangjához. Na de a sienaiak sem akartak lemaradni a templomdíszítési versenyben. Ám ez szerencsére a belső térben már nem lelhető fel, az egyszerűen csak gyönyörű.
-
-
-
Itália szerte divatosak a fekete és fehér márványból készült templomfalak, joggal, mert nagyon izgalmasak, mégsem tolakodóak. Egyszerűen csak szépek. -
-
-
-
Fényképezéshez kicsit sötét volt odabenn, de akkor is csodaszép volt. Számomra a legszebb olaszországi templom. Vannak hasonlóan ilyen fekete és fehér márványból készült templomok, de nálam ez a sienai a legszebb. Hasonló, mint a firenzei San Miniato, de nagyobb és szebb, ezt el kell ismernem.
-
-
Nagyon sok márvány intarzia van a padlózatban, főleg fontos egyháztörténeti eseményekről, ezeket körbe kerítéssel védik. Ez a csillagjegyes bizonyára egy kuriózum.
-
-
Mivel mindhárom lányom oroszlán jegyben született, az ő jelüket külön is megörökítettem magamnak :-)
Hogy miért nem fényképeztem le többet is, az most számomra is rejtély.
-
A csodálatos templomon kívül van ott még más érdekesség is, egy Keresztelőkápolna és egy Dóm-múzeum. Sajnos én egyiknek a látásában sem gyönyörködhettem anyagi okokból. Tudom, az ilyesmi nagyon buta dolog, mai fejemmel nem történhetne meg, hogy ha már ott vagyok, bármit kihagyjak. De akkor más volt a helyzet. Így alakult azután, hogy csak a férjem ment be az Opera del Duomóba..., én voltam a Városházában. A múzeumot is nagyon irigyeltem tőle, de volt ott valami, amit sokkal jobban. Az a helyzet ugyanis, hogy a sienaiak elhatározták, hogy felépítik a világ legnagyobb templomát, de ez nem sikerült nekik. Akkor jött talán egy nagy pestisjárvány, az hiúsította meg a terveket. De annak a hatalmas templomnak már javában építették a falait, ám aztán az a mai, így sem kicsi templom, annak a nagynak csupán egyetlen hajója!
-
-
-
Lassan indulnunk kellett vissza San Vincenzóba, el kellett hagynunk ezt a csodálatos várost. Siena valóban méltó vetélytársa Firenzének, de egy folyó azért hiányzik belőle. Igen, egy kicsit talán túl tömény, túl sok a tégla, nincs olyan része, ahol ne a vörös falak vennének minket körül. Egy olyan város, amelyik könnyedén felvehette a versenyt az ellenséggel, nem volt könnyű betörni zárt falai közé. Ám volt egy ellenség, aminek éppen ez a bezártság felelt meg a legjobban, a pestis, ami több alkalommal is kíméletlenül tombolhatott a vörös falak között! De azért Siena mindig talpra tudott állni.
-
VOLTERRA
-
Rengeteg képem van Volterráról, de érdekes módom emlékeim kevesek. Szép város csodás magaslati fekvésben, híres etruszk múzeummal..., mégis nagyon távoli és mondhatnám jelentéktelen emlékekkel. Ami felejthetetlen benne, az az elhagyott templom a város szélén, sorsára várva, de dacolva az idővel. Ki tudja mikor, de egyszer alá kell hullania a mélybe.
-
-
Alá kell hullania, mert Volterra magasan fekszik, és a talaj lassan, de idővel kicsúszik alóla. Ez bizonyára még nagyon soká lesz, de ennek a templomnak a sorsa már meg van pecsételve a város szélén. Ember nem járhat oda ki tudja mióta.
-
-
De kezdjük az elején..., Itáliában se szeri, se száma a hegyekre épült városoknak, melyek az etruszkok által öröklődött rájuk. Ilyen etruszkok alapította város Volterra is, és ennek megfelelően jelentős etruszk múzeumot találhatunk benne, de erről majd a végefelé mesélek. Érdekessége még, hogy ez a város, ha nem is teljesen, sétaúttal körbe van kerítve, amin sétálni igazán maradandó élményt okoz. Szóval vannak itt csodák, ám valahogyan maga a város nem igazán lopta be magát a szíve,be. De hátha míg újra olvasok és az emlékeimről írok, megszeretem, és más lesz a véleményem. :-) Be kell vallanom, hogy nem is nagyon voltam felkészülve belőle..., bár most sem érzem, hogy valami fontosat kihagytunk volna.
-
-
Az első képeim a városban erről a kis templomról készültek, bizonyára nem véletlen, a városba lépve ezzel találtuk szembe magunkat. Bemenni nem lehetett, látszik rajta, hogy ősrégi.
-
-
-
-
-
-
-
Ez a kis rézből készült szoborféleség is etruszk emlék, hogy eredeti funkciója mi volt, azt nem tudni, de azt állítólag igen, hogy piszkafának használták újabb időkben. "Esti árny" nevet kapta megtalálóitól, és nagy becsben őrzik a múzeumban.
-
-
-
Urnafedelek ezek a különös szobrok, nagy valószínűséggel az urnában lévő hamvak gazdáit ábrázolhatták, de erre azért bizonyíték nincsen. Mindenesetre lenyűgöző alkotások az ókorból.
-
-
Akár ma is készülhettek volna ezek a kisebb és nagyobb üvegtárgyak, hihetetlen, hogy az etruszkok mikre voltak már képesek a maguk idejében. Csodálatos emberek lehettek.
-
MASSA MARITTIMA
-
Nehéz helyzetben vagyok ennyi év után, mert ez a város nem hagyott bennem komoly emlékeket. Azt reméltem, hogy a képek talán előhívnak majd néhányat, de sajnos valami titokzatos okból képeim sincsenek, így ennek a vásosnak a bemutatásáról sajnos le kell mondanom. :-( Írhatnék róla valamennyit a könyvekből, de ezt bárkimegteheti, én a személyes élményeim átadásán fáradozok nagy szeretettel. Elég jól emlékszem a városra, de képek nélkül nem sokat érne írnom róla. Ám még nem reménytelen, hogy megtalálom a képeimet egy külső adathordozón. Rajta leszek az ügyön..
-
LUCCA
-
Nagy utazásunk sajnos a végéhez közeledett, de nagyon nagy vágyam teljesült azzal, hogy Luccában még két teljes napot eltölthettünk. Örömömet valami személyes ok ugyan beárnyékolta, de azon túltéve magamat nagyszerű élmény volt Luccában járni. Olyan régen volt már ez az utazás, így írni róla sokat nem fogok, de a képek úgyis önmagukról szólnak. Lucca egy csodás kisváros izgalmas elhelyezkedéssel, sok szép házzal, sok kedves utcával szép terekkel és sok gyönyörű templommal. De talán a legfőbb érdekessége maga a városfal, ami körbekeríti, de még érdekesebb az, hogy ezen a falon sétálhatunk, futhatunk, biciklizhetünk, miközben felülről látjuk a várost! Mi is kölcsönöztünk biciklit, de természetesen gyalogosan is körbesétáltuk. Azért az igazán nagy durranás felülről az egyetlen látogatható tornyából, a Guigini toronyból tárul elénk! Kihagyhatatlan olaszországi kalandozásainkból ez a gyönyörű városka!
-
-
-
-
-
-
-
Onnan már gyors séta Verona egyik legszebb utcáján a Piazza Brához, ahol férjem és a nagynéni egy kis pihenést engedve maguknak egy pohár sörrel, lehetővé tették számomra, hogy elszaladjak még ide-oda.
-
Elfutottam a Scaligieri várhoz is, hadd lássam legalább kívülről, majd még megkerestem a római Diadalívet is. Verona sajnos ennyivel "ki is lett pipálva", mert még időben San Vincenzóba kellett érnünk.
-
SAN VINCENZO
-
Ezek a fenti képek akkor készültek, amikor Monteargentarióból San Vincenzóban lévő szállásunkra autóztunk, majd megérkezve le kellett még mennünk a tengerpartra. Bár mi nem sok időt töltöttünk a tengerparton, inkább csak kirándulások után hazafelé egy kicsit, de mindig izgalmas a tenger!
-
Mit is írjak róla..., San Vincenzo egy hangulatos, de különösebb szépségekkel nem igazán rendelkező üdülőváros Olaszország nyugati tengerpartján. A szállásunk messze volt a belvárostól, így az, hogy egy hétig ott laktunk..., illetve hát inkább aludtunk, nem tette nagyon emlékezetessé. A tenger azonban nagyon izgalmas volt, hiszen minden alkalommal más arcot mutatott. Igaz, mi vagy reggel, vagy este látogattuk meg, napközben inkább felfedező utakat tettünk, de jó volt odamenni és akár csak nézni, hallgatni..., onnan indulni, oda visszatérni. Néhányszor azért fürödtünk is :-) A férjem és a nagynéni inkább, én többnyire a fényképőgéppel voltam elfoglalva :-)
-
-
Nevezetesnek mondható épülete nem igazán volt, de hangulatos kis üdülővárosnak megfelelt! :-)
_
-
Néhány montázs a városról, és az utolsó az üdülőről. A medencét sosem használtuk, de a tengert se sokat. Maga a szállás nem volt rossz, és volt egy remek kis boltja sok-sok echte olasz finomsággal. Az utolsó turnus volt a mienk, és képzeljétek el, az ott lévő kis bolt, ami elég sok olasz kulináris kincset tartalmazott, az utolsó napon megvendégelt minket mindenféle olasz ínyenséggel. A vendéglátás után volt egy kis kiárúsítás is, amit nyílván nem volt kötelező kihasználni, de vettünk mi is jókedvvel, jószívvel sokféle finomságot.
_
BOLGHERI
-
Ennek a városkának hírneve nem annyira szépségében rejlik, mint inkább abban a fasorban, amiben halad a dimbes-dombos út feléje. De azért nem elhanyagolható az itt készülő világhírű bor és olíva olaj sem. Nekünk magyaroknak meg valamelyest büszkeségünk, hogy az emigrált (majd hazatérő) magyar Zwack család is részese volt az itteni borkultúra világhírűvé tételének.
-
MASSA MARITTIMA
-
Remélem a fényképeim jól mutatják, hogy egy nagyon szép városról fogok most mesélni..., de sajnos nem sokat. Nem tudok róla sokat, nem számít a turisták kedvenceinek élvonalába, így többnyire az útikönyvek se írnak róla, nem nagyon propagálják. Pedig megérdemelné..., csak hát mindenkinek szelektálni kell, hiszen annyi errefelé a szépség!
-
Sétáltunk egy jó nagyot, talán a képeim érzékeltetik a város hangulatát. Kőkemény középkor némi reneszánsszal fűszerezve.Eléggé tipikus olasz város egy magaslaton. Ezeket szeretjük :-) Tudni szinte semmit sem tudok róla, akár csak a többi környéken lévő városról. Az útikönyvekben kevés adatot találni, érzelmileg meg, mivel nem tudtunk róluk szinte semmit, nem annyira érintett meg. Szép volt, és jó volt ott is lenni, de semmitől nem maradt örökre emlékezetes..
-
VETULONIA
-
Mint a legtöbb város errefelé, Vetulonia is hegytetőn van és etruszk alapokra épült. Állítólag azokat a hatalmas köveket az egyik épület alapozásánál még etruszkok hordták össze, majd építették rá otthonaikat. Úgy legyen! Nem is tudom, hogy Olaszországban használnak-e kisebb településekre más szót, mint város, sajnos nem tudok olaszul, de az útikönyvek minden települést városnak neveznek. Vetulonia a városok legkisebbjei közé tartozik, főként etruszk emlékei miatt érdekes az utazók részére. Lakóinak száma igen alacsony lehet, és azok is inkább az idősebb korosztályból kerülhetnek ki. Olyan volt,mintha majd mindenki aludt volna a városkában..., de lehet inkább nem voltak, akik aludhattak volna.
-
POPULONIA
-
Itt mai város éppencsak hogy létezik a föld felett, de komoly ásatások folynak a tengerpart közeli fövenyen és a hegyoldalban. Populónia azért egyetlen most is élő utcájával és természetesen egy szép Medici vár maradványaival jelentőségének teljes tudatában várja az utazókat, és büszkén tárul elénk.
-
-
Populónia azért egyetlen most létező utcájával és természetesen egy szép Medici vár maradványaival jelentőségének teljes tudatában várja az utazókat, és büszkén tárul elénk.-
MONTE ARGENTARIO
-
Ha van valami, amit a toszkán tengerparton nem lenne szabad kihagyni, az Monte Argentario. Bevallom nem is tudom honnan jött az ötlet, hogy oda nekünk el kell mennünk, de nagy élmény volt, az biztos! Millió képem van, így aztán nem könnyű közöttük válogatni. Montázsokat innen nem szívesen csinálok, hiszen önállóan szépek igazán, de annyi a kép, hogy kénytelen leszek összezsúfolni őket. Monte Argentario egy sziget, amit a tengerben lévő homokzátonyokra épített mesterséges utakkal tettek autóval megközelíthetővé. Ott élni állandóan bizonyára kevesen élnek, de a nyaralóikban ott élőknek, a szállodákban lakóknak és a többnyire egy napos turisták számára fenséges élményt nyújthat. Ha a térképet megnézzük azt hiszem inkább mondhatnánk szigetnek, mint félszigetnek. Magának a szigetnek az úthálózata csak a városokban tökéletes, a sziget belsejében nagyjából elfogadható. Ez azt jelenti, hogy van egy kb. 5 százaléknyi szakasz közelében, amin ugyan át lehet menni kb 10 km-es sebességgel, de még így is komoly kockázati tényezővel az autónkat illetően. Ez a szakasz ha a szigetre érünk Porto Stefano felől menve indulva felfedező utunkrahamarosan észlelhető, egy-két kilométeren belül (tán annyi sem) másik irányba menve viszont sok kilométer után érjük el. Addig vígan haladunk az elfogadható aszfalton! Gyanítom, hogy akik Porto Ercole felől akarnak átautózni a szigeten, azok nem tudván, hogy meddig olyan rossz az út, inkább visszafordulnak, de a másik irányból nagyon nagy lenne ez a kerülő. Amilyen sok szépséget láthatunk, tán megérné a visszaúton is gyönyörködni. Majd a leírásban odaérve képeket is mutatok, bár lehet azok nem olyan félelmetesek, mint amilyennek az autóban ülve láttuk, éreztük.. Lehetséges persze, hogy azóta ott is megcsinálták az utat, de én gyanítom, hogy szándékosan van az így a motorosok miatt.
-
-
-
-
Utána néztem a Google Earhon, hogy , bár az utak mindenfelé fel vannak újítva, de az a szakasz most is olyan, amilyen akkor volt, tehát tényként könyvelhetjük el, hogy szándékosan olyan, amilyen! Azért óvatosan át lehet rajta menni, nekünk is sikerült tengelytörés nélkül ! :-)-
Átérve a földsávon még elég hosszan autózni kell, hogy Porto Santo Stefano városkába érkezzünk. Monte Argentariónak csupán két városa van, melyeket a szigeten ez az egyetlen út köt össze, nem túl magasan és talán többségében a part mentén, a tengert látva. Ha ezen az úton nem megyünk végig, akkor szinte semmi értelme nem lett volna Monte Argentarióra látogatni. A városkák modernek, a jachtok csillogóak..., szép, de azért semmi különös..., ám ez az őket összekötő út nem csak az adrenalin szintünket növeli, de annyi szépséges partszakasz látványával örvendeztet meg, hogy csak kapkodjuk a fejünket! Sokat mondani nem tudok erről a jómódú toszkánok és rómaiak "nyaralószigetéről", de a képeim remélem kedvcsinálóak lesznek egy ilyen kiránduláshoz!
-
-
-
Jómagam nem sokat tudtam erről az építményről, talán nem is szándékkal jutottunk oda, hanem csak véletlenül találtunk rá. Így történhetett, hogy San Galgano kardját nem is láttuk, mert valószínűleg tudatosan keresnünk kellett volna. De nem baj, az épület maradványai miatt mindenképpen érdemes volt arra járni, hiszen csodaszép ilyen állapotban is. Bevallom siettünk, mert igazi nagy csodák vártak minket aznapra!-
MONTERIGGIONI
-
Parányi városka, de mint erőd valamikor, a folyamatos csatározások idején, fontos szerepe lehetett. Falai áthatolhatatlannak tűnnek.
-
-
Jót sétáltunk a városkában, jót ebédeltünk..., de azokon túl azért olyan nagy élményt nem okozott, mint amekkorát vártam tőle. De talán már nagyon kellett már sietnem Sienába..., talán sejtettem, hogy az igazi csodát ott találom meg ezen az utazáson. És ez így is van, mindenképpen Siena volt utazásunk csúcspontja.
-
-SIENA
-
Siena Olaszországi viszonylatban is szinte páratlanul gyönyörű és izgalmas város. Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla. Maga a dombtetős elhelyezkedés toszkán sajátosság, de mégis itt annyira más a hangulat, mint bármely más toszkán városban. Állítólag ridegebb, de ez nem igaz, nem is lehet rideg az a város, melynek falai, burkolatai szinte kizárólag téglavörösek, téglasárgák.. Siena volt a történelem folyamán Firenze nagy-nagy ellenfele..., és nem csak szépségben, hanem szinte mindenben.
-
Társaim inkább egy pohár sört választottak a Campo egyik vendéglőjében, én azonban bementem a Városházába.
-
-
A földszinti termek valóban palota szerű élményt okoztak, hatalmas méretek, hatalmas festmények a falakon, pompa, pompa és pompa.
-
-
Az emelet kicsit jobban izgatta a fantáziámat, ott is elsősorban az a kis terem, ami Jacopo della Quercia szobrászati művészetét mutatja be. Kicsi a terem és kevés benne a mű, azok is csupán másolatok, de így is érdekesek. A termecske közepén egy luccai úrhölgy sírfedelének másolata látható, a falakon meg a művész Bolognai Székesegyház bejáratát díszítő domborműveinek másolataiban gyönyörködhetünk. Középen a kép a bolognai eredeti alkotást mutatja..., sok ugyan nem látszik a domborművekről, de elképzelhetjük legalább :-) Így utólag bevallom, nem tudtam, hogy ez a kiállítás itt volt, arra sem emlékszem, hogyan jutottam el hozzá, de bizonyára ki volt valahol írva. Nem egyértelmű a dolog, mert az emeleten van, de mert mindig is valamiért vonzott a művész munkássága, nagy örömömre szolgát amit ott láttam.
-
-
A hatalmas teraszról elém táruló látvány hab volt a tortán.
-
Érzelmileg kicsit túlfűtötten fejeztem be a városháza béli sétámat, ami azért hiányzott, az a toronyba való felmenetel, de valahogyan az anyagiakat is szinten kellett tartani. Ez így utólag nagyon helytelennek tűnt, hiszen a lehetőségeket mindig ki kell használni akkor és ott, nem várva arra, hogy talán majd legközelebb. Sajnos sokszor nincs legközelebb. Ebben a témában nekem sem volt, de azért nem panaszkodhatok.
-
--
A téren lévő gyönyörű szökőkút domborművei is Jacopo della Qercia munkásságát dícsérik. Csodálatos volt azon a téren lenni, üldögélni kicsit a naptól átmelegedett köveken. Nincs a világon másik tér, ahol oly természetességgel ülnének az emberek a földön, mint itt. Volt nemrégiben próbálkozás a betiltására, de egy ilyen hagyományt nem lehet csak úgy eltörölni, ma is ülnek a földön, és ülni fognak, amíg világ a világ.
-
Fájó szívvel, de el kellett hagynunk a Campót, az időnk vészesen fogyott. Hova máshova siethettünk volna, mint a sienai Duomóhoz.
-
Kellemetlen meglepetésként ért minket, hogy az épületnél renoválás folyt, de szerencsére a homlokzat már túl volt a munkálatokon. Azért nem volt könnyű úgy lefotózni a homlokzatot sem, hogy ne legyen benne valami oda nem illő, de sikerült. Tulajdonképpen örülhettünk is, mert a homlokzat már felújítás utáni szépségét mutatta. Igaz, szerintem ennek a templomnak nem a reneszánsz stílusú homlokzata a legfőbb értéke..., sőt, igazából nem illik sem a városhoz, sem a templom fantasztikus belső összhangjához. Na de a sienaiak sem akartak lemaradni a templomdíszítési versenyben. Ám ez szerencsére a belső térben már nem lelhető fel, az egyszerűen csak gyönyörű.
-
Itália szerte divatosak a fekete és fehér márványból készült templomfalak, joggal, mert nagyon izgalmasak, mégsem tolakodóak. Egyszerűen csak szépek. -
-
Nagyon sok márvány intarzia van a padlózatban, főleg fontos egyháztörténeti eseményekről, ezeket körbe kerítéssel védik. Ez a csillagjegyes bizonyára egy kuriózum.
-
-
Mivel mindhárom lányom oroszlán jegyben született, az ő jelüket külön is megörökítettem magamnak :-)
Hogy miért nem fényképeztem le többet is, az most számomra is rejtély.
-
A csodálatos templomon kívül van ott még más érdekesség is, egy Keresztelőkápolna és egy Dóm-múzeum. Sajnos én egyiknek a látásában sem gyönyörködhettem anyagi okokból. Tudom, az ilyesmi nagyon buta dolog, mai fejemmel nem történhetne meg, hogy ha már ott vagyok, bármit kihagyjak. De akkor más volt a helyzet. Így alakult azután, hogy csak a férjem ment be az Opera del Duomóba..., én voltam a Városházában. A múzeumot is nagyon irigyeltem tőle, de volt ott valami, amit sokkal jobban. Az a helyzet ugyanis, hogy a sienaiak elhatározták, hogy felépítik a világ legnagyobb templomát, de ez nem sikerült nekik. Akkor jött talán egy nagy pestisjárvány, az hiúsította meg a terveket. De annak a hatalmas templomnak már javában építették a falait, ám aztán az a mai, így sem kicsi templom, annak a nagynak csupán egyetlen hajója!
-
-
Egy másik fala most is áll, amit ma a turisták számára tartanak fenn, és aki bemegy az Opera del Duomóba, az sétálhat azon a falon. Hát itt a férjem volt a nyertes..., enyém volt ugye a Városháza. Sajnáltam, de kicsit pihentem..., én fekszem ott a Duomó oldalában, nem kicsit szomorúan. De a lényeg nem az én szomorúságom, hanem az, hogy a férjem arról a falról fantasztikus képeket tudott készíteni a városról. Íme:
-
-
-
-
Lassan indulnunk kellett vissza San Vincenzóba, el kellett hagynunk ezt a csodálatos várost. Siena valóban méltó vetélytársa Firenzének, de egy folyó azért hiányzik belőle. Igen, egy kicsit talán túl tömény, túl sok a tégla, nincs olyan része, ahol ne a vörös falak vennének minket körül. Egy olyan város, amelyik könnyedén felvehette a versenyt az ellenséggel, nem volt könnyű betörni zárt falai közé. Ám volt egy ellenség, aminek éppen ez a bezártság felelt meg a legjobban, a pestis, ami több alkalommal is kíméletlenül tombolhatott a vörös falak között! De azért Siena mindig talpra tudott állni.
-
VOLTERRA
-
Rengeteg képem van Volterráról, de érdekes módom emlékeim kevesek. Szép város csodás magaslati fekvésben, híres etruszk múzeummal..., mégis nagyon távoli és mondhatnám jelentéktelen emlékekkel. Ami felejthetetlen benne, az az elhagyott templom a város szélén, sorsára várva, de dacolva az idővel. Ki tudja mikor, de egyszer alá kell hullania a mélybe.
-
Alá kell hullania, mert Volterra magasan fekszik, és a talaj lassan, de idővel kicsúszik alóla. Ez bizonyára még nagyon soká lesz, de ennek a templomnak a sorsa már meg van pecsételve a város szélén. Ember nem járhat oda ki tudja mióta.
-
De kezdjük az elején..., Itáliában se szeri, se száma a hegyekre épült városoknak, melyek az etruszkok által öröklődött rájuk. Ilyen etruszkok alapította város Volterra is, és ennek megfelelően jelentős etruszk múzeumot találhatunk benne, de erről majd a végefelé mesélek. Érdekessége még, hogy ez a város, ha nem is teljesen, sétaúttal körbe van kerítve, amin sétálni igazán maradandó élményt okoz. Szóval vannak itt csodák, ám valahogyan maga a város nem igazán lopta be magát a szíve,be. De hátha míg újra olvasok és az emlékeimről írok, megszeretem, és más lesz a véleményem. :-) Be kell vallanom, hogy nem is nagyon voltam felkészülve belőle..., bár most sem érzem, hogy valami fontosat kihagytunk volna.
-
Az első képeim a városban erről a kis templomról készültek, bizonyára nem véletlen, a városba lépve ezzel találtuk szembe magunkat. Bemenni nem lehetett, látszik rajta, hogy ősrégi.
-
-
-
-
Volterra érdekes város, de talán az etruszk múzeum benne a legérdekesebb. 
Ez a kis rézből készült szoborféleség is etruszk emlék, hogy eredeti funkciója mi volt, azt nem tudni, de azt állítólag igen, hogy piszkafának használták újabb időkben. "Esti árny" nevet kapta megtalálóitól, és nagy becsben őrzik a múzeumban.
-
Urnafedelek ezek a különös szobrok, nagy valószínűséggel az urnában lévő hamvak gazdáit ábrázolhatták, de erre azért bizonyíték nincsen. Mindenesetre lenyűgöző alkotások az ókorból.
-
Akár ma is készülhettek volna ezek a kisebb és nagyobb üvegtárgyak, hihetetlen, hogy az etruszkok mikre voltak már képesek a maguk idejében. Csodálatos emberek lehettek.
-
-
Természetesen a rómaiak is itt hagyták nyomaikat Volterrában, ma is lenyűgöző mindaz, ami az ő idejükből az utókorra öröklődött.
-
-MASSA MARITTIMA
-
Nehéz helyzetben vagyok ennyi év után, mert ez a város nem hagyott bennem komoly emlékeket. Azt reméltem, hogy a képek talán előhívnak majd néhányat, de sajnos valami titokzatos okból képeim sincsenek, így ennek a vásosnak a bemutatásáról sajnos le kell mondanom. :-( Írhatnék róla valamennyit a könyvekből, de ezt bárkimegteheti, én a személyes élményeim átadásán fáradozok nagy szeretettel. Elég jól emlékszem a városra, de képek nélkül nem sokat érne írnom róla. Ám még nem reménytelen, hogy megtalálom a képeimet egy külső adathordozón. Rajta leszek az ügyön..
-
LUCCA
-
Nagy utazásunk sajnos a végéhez közeledett, de nagyon nagy vágyam teljesült azzal, hogy Luccában még két teljes napot eltölthettünk. Örömömet valami személyes ok ugyan beárnyékolta, de azon túltéve magamat nagyszerű élmény volt Luccában járni. Olyan régen volt már ez az utazás, így írni róla sokat nem fogok, de a képek úgyis önmagukról szólnak. Lucca egy csodás kisváros izgalmas elhelyezkedéssel, sok szép házzal, sok kedves utcával szép terekkel és sok gyönyörű templommal. De talán a legfőbb érdekessége maga a városfal, ami körbekeríti, de még érdekesebb az, hogy ezen a falon sétálhatunk, futhatunk, biciklizhetünk, miközben felülről látjuk a várost! Mi is kölcsönöztünk biciklit, de természetesen gyalogosan is körbesétáltuk. Azért az igazán nagy durranás felülről az egyetlen látogatható tornyából, a Guigini toronyból tárul elénk! Kihagyhatatlan olaszországi kalandozásainkból ez a gyönyörű városka!
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése